Régi, húzódó terveim egyike, hogy ellátogassak egy zsidó temetőbe. Igaz, eredeti terveim között talán inkább a Kozma utcai szerepelt, de egy felvillanó ajánlat mégis a Salgótarjáni utcába vitt. Sok cikk olvasható a temető történetéről, múltjáról, ami mind igen érdekes, de itt részletezni nincs mód. Az első két forrás tartalmaz ide kapcsolódó információkat is.
Ez a temető ma látogatható, de az 1940-es évek második felétől csak elvétve volt itt temetési szertartás. A temető zsúfolt és túlnyomórészt omladozó síremlékek, mauzóleumok találhatók benne.
Szomorú tény, hogy az itt lévő, sokszor felbecsülhetetlen értéket képviselő zsidó kulturális értékeknek nincs/nem volt gazdája. Hozzátartozók szinte nincsenek, a Hitközség nyilvánvalóan nem rendelkezik megfelelő pénzügyi eszközökkel.Tapasztalhatók kísérletek a pusztulófélben lévő értékek megmentésére (ide tartozna a sírkert 2002-es védetté nyilvánítása, ill. újabb lépésként talán a Fiumei úti sírkerttel való egységének visszaállítása), de egyelőre az arány messze van az elégségestől.
Szólni kéne az itteni temetkezési szokásokról, ami megint csak meghaladja a mostani téma kereteit. Alapvető, hogy a zsidó vallás nem engedi a figurális ábrázolást, az ember megjelenítése egyértelműen tilos. Kevés kifejezetten szobrászati alkotás található itt (a Kozma utcai temetőben inkább), de a művészek – természetesen a megbízók igényeit és lehetőségeit követve – mégis becsempésztek bizonyos elemeket. Ezek egy része ornamentális díszítés, más része állatábrázolások, amik bizonyos szimbolikát követve utalnak az elhunytra, emberi tulajdonságaikra.

Lajta Béla nagy egyénisége a Salgótarján utcai temetőnek, ill. kialakításának. Ő tervezte a kapuépítményt is a hozzá tartozó gondnoki lakással, ill. a szertartásterem is. Ide tartozik a ravatalozó is, aminek ma már csak a falai vannak meg – fedetlen.

Lajta munkássága során a zsidó és a magyar folklorisztikai elemeit igyekezett egyesíteni. Ezzel irányvonalat adott a későbbi szecessziós építészeti stílus kialakulásának Mindent átfogó gondolkodásának egyik elemeként saját héber betűtípust fejlesztett ki.
Lajta Béla elsősorban építész volt, de ahogy korábban is írtam más alkotásai kapcsán, a kor szokása szerint képzőművész is volt, egy személyben volt alkotója, tervezője és művésze a sírboltoknak és azok díszítő elemeinek is. A megvalósítást-kivitelezést kőfaragók végezték.

A Sváb család, Sváb Jakab fiai és családjaik síremléke antik szentélyt idéz. A fekete gránitból készült lenyűgöző mauzóleumot két allegorikus madáralak – a Síremlékművészet leírása szerint sasok alkotta pár – őrzi.
A "görög-római és zsidó-keresztény alapokon nyugvó európai műveltség..." szimbólumait gyűjtő és rendszerező Szimbólumtárból: a madár "az égbe emelkedés, a menny és a föld közti kapcsolattartás, az istenekkel való kommunikálás, a magasabb tudatállapotba való átlépés, a transzcendencia, a lélek és a szellem szimbóluma.".

---