A sötétszürke márványfalon látható a 220 cm x 550 cm-es haraszti mészkőből készült relief, szemben a kerámiafrízzel. A két mű egymással szemben meglehetősen furcsán hat, szerintem.
Ez az alkotás, pedig művészileg sokkal érdekesebb, szebb, szinte eltűnik a hatalmas térben. Pedig ez se a legkisebb dombormű!
Az ember azt hinné, soha nem süt rá a fény, de mint a képről látszik, a tetőn át ez a mű is napfényes megvilágítást is kap, szinte játszanak rajta a fénysugarak.
A Magvető nő alakja szinte alig emelkedik ki a síkból.

'A hatalmas asszonyalak neve Origo, a dolgok legősibb kiindulópontja lehetne, de Démétert, a görög mitológia istenasszonyát is azonosíthatjuk vele. Vigh Tamás 'Magvető'-je úgy hinti a magot, hogy elhisszük: az egész élet belőle fakad, az ő keze intésére: ő maga a termőföld, a gabona, s a termés- ugyanakkor a teremtés, a fenntartás, a művelés istenasszonya. A nézőnek nem gondolkodnia kell e mű előtt, hanem átérezni jelképes, katartikus szépségét.'
Írja Sz. Kürti Katalin a műről.