A J. Haydn Emlékszoba létrehozását az 1980-as évek második felében a fertődi Művelődési Ház igazgatója kezdeményezte. Tervezését Kelemen Benő Benjámin vállalta.
Átadására 1989-ben került sor.
Az Emlékszoba dísze a Borsos Miklós készítette J. Haydn mellszobor.
Sajtóforrások szerint a szobor avatására az Esterházy-kastélyban 1982-ben került sor. ^[1]
Itt J. Haydn életútját bemutató kiállításon kapott helyet. (Ezt a kiállítást 2009-ben, a zeneszerző születésének 200. évfordulójának évében lebontották.)
A Muzsikaházban található Emlékszobába 1989-ben került. ^[2]
A kis múzeum hangversenyek helyszíne is, a helyi J. Haydn Zeneiskola a zeneszerző születése és halála évfordulóján rendszeresen tart megemlékezéseket, koszorúzásokat.

"A mai Fertődöt alkotó két településrész Süttör és Eszterházára.
Ugyan Süttör a régebbi, Eszterháza gazdagabb zenei múlttal bír. (Süttört egy1313. évi oklevél említi, mint Sehter, Eszterháza neve először Miklós herceg egyik 1766-ban írott levelében olvasható, „Schloss Eszterház.^[3])
Ez elsősorban a magyar történelem egyik legjelentősebb főúri családjának az Esterházyaknak és különösen Esterházy Fényes Miklós hercegnek köszönhető, aki a kor legjelentősebb zeneszerzőjét Joseph Haydnt alkalmazta udvartartásában.

J. Haydn közel három évtizedet, művészetének leggazdagabb éveit, - a téli időszakot Kismartonban a nyarat pedig Eszterházán - töltötte az Esterházyak szolgálatában. „Kísérletezhettem egy zenekar élén, megfigyelhettem minden hatást, javíthattam, nyesegethettem, vállalkozhattam, merhettem. El voltam zárva a világtól, senki sem kínozhatott kétségekkel, - és így eredetivé kellett lennem.” ^[3]
Ezt az elzártságot inkább csak szimbolikusnak tekinthetjük, hiszen az 1780-as évekre már Bécsben Londonban, Párizsban, Bonnban és Madridban is felfigyelnek J. Haydn zenéjére.
104 szimfóniája közül, - ki ne ismerné a „Búcsú szimfónia” ^[4] születésének történetét - mintegy a kétharmadát írta Eszterházán. Triók, vonósnégyesek, szimfóniák, vígoperák, misék sora árulkodik alkotókedvéről, zenei termékenységéről, kifogyhatatlan ötleteiről.
(Szimfóniák:
44. e-moll „Trauer” 1771.
45. fisz-moll „Abschied” 1772.
54. G-dúr 1774.
57. D-dúr 1774.
70. D-dúr 1779.
73. D-dúr „La chasse” 1781.
82. C-dúr „L’ours” 1786.
83. g-moll „La poule” 1785.
85. Esz-dúr 1786.
85. B-dúr „La Reine” 1786.
86. D-dúr 1786.
87. A-dúr 1786.
88. G-dúr 1787.92. G-dúr „Oxford” 1788.
Operák:
Le pescatrici Hob.XXVIII:4, 1769.
L’infedeltá delusa Hob.XXVIII:5, 1773.
L’incontro improvvisoHob.XXVIII:6,1775
Il mondo della luna Hob.XXVIII:7, 1777.
La vera costanza Hob.XXVIII:8, 1777/78.
L’isola disabitata Hob.XXVIII:9, 1779.
Orlando Paladino Hob.XXVIII:11, 1782.
Armida Hob.XXVIII:12, 1783.
Vonósnégyesek:
Op. 9. (6 mű, ettől fogva a megjelenés
évszáma 1769
Op. 17. (6 mű) 1771.
Op. 20. (6 mű) Nap-kvartettek 1772.
Op. 33. (6 mű) Orosz-kvartettek. (A scherzók 1781.)
Op. 50. (6 mű) 1787.
Op. 54. (3 mű) 1789.
Op. 55. (3 mű) 1789.
Op. 64. (6 mű) 1790.
Liturgikus művek:
A Megváltó hét szava a kereszten 1785.) ^[5]"

„Gyakran, amidőn sokféle munkámban nehézségekkel küszködöm és amikor nehezemre esik tovább rónom a megkezdett utat – egy titkos hang suttogja nekem: oly kevés a derűs és elégedett ember, bánat és gond űzi őket szüntelen, a te munkád olykor tán forrás, amelyből a gondterhelt ember néhány pillanatra nyugodalmat, enyhülést merít.
Ez volt hatalmas mozgatóm, amely tovább haladnom késztetett…” (J. Haydn)

---