„Joseph Haydn egyike a legjelentősebb magyar zeneszerzőknek – hangsúlyozta Maróth Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnöke, amikor nyolc évnyi zárva tartás után felavatta az MTA Zenetudományi Intézetének (ZTI) frissen felújított Zenetörténeti Múzeumát, amely a jövő márciusig nyitva tartó Haydn-kiállítással nyitotta meg kapuit újra a nagyközönség előtt kedd délután. Maróth Miklós kiemelte: nem azért magyar zeneszerző Haydn, mert Magyarországon tevékenykedett, hanem azért, mert része a magyar zenei kultúrának, és mert jelentősen hozzájárult annak a kialakulásához.”^[1]
Az eszterházi (ma Fertőd) emléktábláján Haydn Józsefként szerepel Bory Jenő alkotásán, ahol három évtizeden át volt megbecsült alkalmazott az Esterházy Fényes Miklós szolgálatában. Ő volt a zenetörténet utolsó udvari zeneszerzője.
A család legősibb ismert őse, Kaspar Haydn az akkor Magyarországhoz tartozó Moson vármegyei Tétényből (ma Tadten) származik.^[2]
A MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma 2009-ben, J. Haydn halálának 200. évfordulóján Haydn személyét és munkásságát bemutató kiállítást rendezett, „a szervezők igen dicséretes szándéka szerint nemcsak a szakmai, hanem a nagyközönség számára is érdekes és élvezetes módon, az osztrák-magyar zeneszerző címmel.”^[3]

J. Haydn mellszobrát a rohraui Harrach-grófi család emeltette 1794-ben, tehát még Haydn életében.
(Bécsben a Segítő Mária-templom (Máriahilf) előtt álló szobrát csak 1887-ben állították.^[4])
1867-ben a kastély elől a kastélyparkba, majd 1951-ben a település központjába helyezték át.^[5]
Figyelmet érdemelnek az emlékmű feliratai és a talapzaton márványba faragott dallamok, köztük a „Gott erhalte…” , amelyet Haydn nyugat-magyarországi horvát népdalmotívumok felhasználásával írt.^[6]

„A magyar kuriális táj, a verbunkos nemesi hangja (…) egész sor bécsi szerzeményben megelevenedik, (…) így a magyaros rondók, aminők Haydnéi is, épp életének nagy korszakából, az 1790 körüli diadalmas évekből.^[7]

---