J. Haydn három évtizedet töltött Eszterházán az Esterházyak szolgálatában.
A zenetörténet utolsó udvari zeneszerzője volt.
J. Haydn mély vallásosságát mutatja, hogy szinte minden művét az Úr nevében "In nomine Dei" imával kezdte és a "Laus Deo" hálaadással zárta.

Estreházy "Fényes" Miklós halálát követően Bécsbe költözött.
„Joseph Haydn 1793-ban vásárolta meg a Gumpendorf elővárosában található házat azzal a céllal, hogy az felsége, Maria Anna lakhelyéül szolgáljon majd a zeneszerző halálát követően. A sors azonban úgy hozta, hogy végül Haydn töltötte itt életének utolsó éveit. Haydn 1809. május 31-én, 77 éves korában hunyt el a ház első emeletén.” ^[1]
Bécs francia megszállás alatt, Napóleon - tisztelete jeléül - díszőrséget állított háza elé.

A gumpendorfi templom falán két emléktábla látható.
Most R. Ullmann készítette táblát mutatom be, melyet 1932-ben, születésének 200. évfordulója alkalmából állítottak.
Itt ravatalozták fel, temetési szertartásán felhangzott testvére M. Haydn (mások szerint W. A. Mozart) Requiemje.

"Haydn temetésére másnap, június elsején került sor a kis gumpendorfi temetőben (Hundsthurmer Str.).
A háborús körülmények miatt méltatlanul kevesen búcsúztatták a világhírű zeneszerzőt. Másnap, Haydn öccse, Michael szervezte meg a helyi templomban a gyászszertartást.
Haydn csodálóit nagyon elkeserítette, hogy a temetés nem volt méltó a zeneszerző rangjához és társadalmi státusához, ezért két hét elteltével egy francia zenerajongó bárónő Vivent Denon közreműködésével a bécsi Schottenkircheben egy második gyászszertartásra került sor, s a híres tanítvány, Amedeus Mozart Requiemje is felcsendült.
Bár ezt a második gyászszertartást a megszálló franciák szervezték, a meghívottak között ezúttal ott voltak a bécsi felső tízezer tagjai is, s francia és osztrák katonák együtt álltak díszőrséget a ravatalnál.
Szomorú tény, hogy a szertartást követően csak öt évvel később került sírkő a sírra egy tanítvány, bizonyos Sisigmund Neukomm jóvoltából." ^[2]

Ezt még három temetés követte, míg végül 1954. június 5-én végső nyughelye a kismartoni Hegyi templom kriptája lett.

"A temetéssel kapcsolatos szomorú tény, hogy az eseményen a mauzóleum építtetője, V. Esterházy Pál gróf nem lehetett jelen. A II. világháborút követően a Fertődön épített nyári rezidenciával együtt az összes vagyonát elkobozták az akkori magyar hatóságok. Az arisztokráciát akkoriban sújtó ítéletek őt sem kerülték el; hazaárulással és összeesküvéssel vádolták, s a Mindszenty-perben 15 év börtönre ítélte a Rákosi rezsim. Az 1956-os forradalmat követően visszakapta ausztriai birtokait, s a térséget gazdaságilag felvirágoztatta. ..." ^[3]

---