J. Haydn (1732-1809) közel három évtizedet, művészetének leggazdagabb éveit Kismartonban és Eszterházán töltötte a herceg Esterházy-család szolgálatában.

Az Esterházy-udvarban végzett szolgálatai befejeztével 1793-ban vásárolta meg Bécs mai külvárosában (Gumpendorf) található házat azzal a céllal, hogy az felsége, Maria Anna lakhelyéül szolgáljon majd halálát követően.
Végül az idős Haydn töltötte itt életének utolsó éveit. Itt halt meg 1809. május 31-én, 77 éves korában, Bécs francia megszállása alatt. Napóleon, tisztelete jeléül díszőrséget állított háza elé.

Joseph Haydn temetésére halálát követ napon, június 1-jén került sor a gumpendorfi temetőben.
A háborús körülmények miatt méltatlanul kevesen búcsúztatták a világhírű zeneszerzőt. Öccse, Michael szervezte meg a helyi templomban a gyászszertartást. (Lsd.:kapcsolt műlapok)
„Joseph Haydn csodálóit nagyon elkeserítette, hogy a temetés nem volt méltó a zeneszerző rangjához és társadalmi státusához, ezért két hét elteltével egy francia zenerajongó bárónő Vivent Denon közreműködésével a bécsi Schottenkircheben egy második gyászszertartásra került sor, s a híres tanítvány, Amedeus Mozart Requiemje is felcsendült.
Bár ezt a második gyászszertartást a megszálló franciák szervezték, a meghívottak között ezúttal ott voltak a bécsi felső tízezer tagjai is, s francia és osztrák katonák együtt álltak díszőrséget a ravatalnál.

Szomorú tény, hogy a szertartást követően csak öt évvel később került sírkő a sírra egy tanítvány, bizonyos Sigismund von Neukomm^[1] jóvoltából.”^[2]
Ezt még három temetés követte, míg végül 1954. június 5-én végső nyughelye a kismartoni Hegyi templom kriptája lett.

Dr. Esterházy Pál 1932-ben a templom baloldalán az északi torony alatt mauzóleumot építtetett Franz Kraus építésszel és mindent megtett azért, hogy a zeneszerző földi maradványai itt nyerjenek végső nyugalomra.
Joseph Haydn fehérmárvány szarkofágja Oscar Thiede (másutt Thide) szobrászművész alkotása.
A mauzóleum négy sarkában, akárcsak az Esterházy-kastély Zenetermében (Apolló-terem) itt is a négy évszakot megjelenítő allegorikus szobrok állnak, melyek a közeli Szentmargitbánya kőfejtőjéből valók. Mindez utalás a Mester Évszakok című oratóriumára.
A márvány koporsón lévő puttók egyike kezében pedig a Császárhimnusz (Gott erhalte…) kottáját (a dallam kezdő sorait) látjuk.

A templomtérben lévő emléktáblán a 117. zsoltár idézete olvasható, a mélyen hívő J. Haydn akár jelmondataként:
„Nem halok meg, hanem élek, hogy hirdessem az Úr nagy tetteit.”

„… Az eseményen (Joseph Haydn kismartoni temetési szertartásán) a mauzóleum építtetője, V. Esterházy Pál nem lehetett jelen. A II. világháborút követően a Fertődön épített nyári rezidenciával együtt az összes vagyonát elkobozták az akkori magyar hatóságok. Az arisztokráciát akkoriban sújtó ítéletek őt sem kerülték el; hazaárulással és összeesküvéssel vádolták, s a Mindszenty-perben 15 év börtönre ítélte a Rákosi rezsim. Az 1956-os forradalmat követően visszakapta ausztriai birtokait, s a térséget gazdaságilag felvirágoztatta. ...”^[3]

1802-ben írt gondolatai így szólnak:
„Gyakran, amidőn sokféle munkámban nehézségekkel küszködöm és amikor nehezemre esik tovább rónom a megkezdett utat – egy titkos hang suttogja nekem: oly kevés a derűs és elégedett ember, bánat és gond űzi őket szüntelen, a te munkád olykor tán forrás, amelyből a gondterhelt ember néhány pillanatra nyugodalmat, enyhülést merít. Ez volt hatalmas mozgatóm, amely tovább haladnom késztetett…” (J. Haydn)

---