A Fájdalmas Anya szobra a keresztről levett Krisztussal egykor különálló oszlopként állt Sopronkeresztúron. Ma a Huszár-fogadó falába építve látjuk.

Oszlopán az un. passiójelvények, Krisztus szenvedéstörténetének eszközei.
(Létra, izsóp, lándzsa, kalapács és fogó, korbács, ostor.) Számuk szinte oszloponként eltérő, példaként említhetem a településen a közelben található „Fájdalmas-asszony” oszlopot. („Schlossweg Kreuz”)

A szenvedés eszközeinek „külön imanapjaik voltak a nagyböjti péntekek:
az 1. péntek Krisztus Urunk töviskoronája, a 2. Krisztus Urunk lándzsája és szögei, a 3. Krisztus Urunk szent leple, a 4. Krisztus Urunk szentséges sebei, az 5. a Szűzanya hét fájdalma ünnepe volt.” ^[1]

1713/14-ben súlyos pestisjárvány sújtotta a falut. A „fekete-halál”-nak közel 300 ember esett áldozatul.
Ennek emlékére állíttatott a Pietá festett szobra.
Talapzatán a felállítás évének az 1734-es esztendőt jelölik.
A település honlapján található leírás szerint 1959-ben került a mai helyére.

Rónay György Mária Énekében így ír a Fájdalmas Asszonyról:
„… Azt hiszitek, nem érzem / halott Fiam fejének súlyát az ölemben, / s haldoklását, a bűnök vas szögével átveretve, / a bűnök tövisével koronázva / szívemben az Idők Végezetéig / a ti vétkeitekért? … „

---