Oszlop, ma Oslip, amely a trianoni és saint germaini békediktátum következtében lett Ausztria része.

A környéket a XVIII. század idején súlyos pestisjárvány sújtotta.
Szép számban tanúskodnak erről az időszakról szakrális kisemlékek, Pestis-oszlopok, képoszlopok, pestis-szent ábrázolások. (Szent Rozália, Szent Sebestyén és Rókus-szobrok.)
Ezen a szobron nem találni feliratot, nem állapítható meg az állíttatás pontos évszáma sem.
Szépen restaurált állapotú.

A kerubfejjel díszített oszlop tetején a megkötözött, kigúnyolt, szenvedő Krisztust látjuk töviskoronával, nádszállal a kezében.
Az oszlop három oldalán „Krisztus-fegyvereit”, a passiójelvényeket^[1] nézve megelevenedik előttünk a teljes passiótörténet, (Passio Domini nostri Jesu Christi... - Krisztus szenvedéstörténete és kereszthalála)^[2] nagycsütörtök estétől (az utolsó vacsorától, majd az Olajfák-hegyén való elfogatásától) nagypéntek estig, a keresztről való levételéig.
A passiójelvényekről a korábbi műlapokon már részletesen írtam.
Ezen az oszlopon ezek az eszközök kiegészülnek egy másik, viszonylag ritka ábrázolással, az oszlop alján koponyát látunk. Ez Ádám koponyája, amelyet a Golgotán felállított Krisztus-keresztről folyó vér „tisztára” mosott. ^[3]
„Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket őáltala a haragtól.”^[4]
1927-ben és 1983-ban restaurálták.

---