Nagy felfedezés volt, amit régóta nézek, de nemrégiben láttam meg. Több téma foglalkoztatott Váccal kapcsolatban. A hír rendre megtalált a Pannónia Ház udvarán található alkotások kapcsán, ahol többek között a Gádor-életmű is bemutatásra került és folyamatosan látható. Ehhez kapcsolódik: az alkotó két nagyméretű alkotás talált helyet a váci Városháza dísztermében. Aztán eljött az ideje, telefont ragadtam, email-t írtam, engedélyt kaptam, amit nem győzök köszönni – indult a vonat. Ahogy a kapcsolat lapon is írtam, a benyomás valami olyan volt, mintha egy új oldalát fedeztem volna fel Gádor életművének a személyes találkozás során.
Különös története van a díszterem két oldalfalán elhelyezett két csempeképnek. Egy váci pincéből kerültek elő (véletlen találat) és csak annyit tudtak róluk, "néhány évtizede" készültek. Minden további részletet homály fed, mikor, hová, kinek készültek, hogyan kerültek abba a házba, a pincébe? Mentőakció indult a helyi polgármester és egy galériatulajdonos összefogásával. Kimentették az alkotásokat és a városháza termébe menekítették.
A másik faliképet már bemutattam, látható a kapcsolt lapon. Ez a kép a János vitéz ismert jelenetét, pontosabban fejezetét ( ld. 11.-12. fejezet). Az ábrázolás sokszereplős és ugyancsak mozgalmas. Hiszen az alélt francia királylányt éppen rabolja a török, "Kukoricza Jancsi" pedig kardját kivonva üldözi. A háttérben az udvar és a bajtársak csoportokban, lábnál látványosan az üldözés során lekaszabolt török fejek.
A felirat részlet a verseletből (bár ez nem teljesen egyezik az általam talált tankönyv részletével):
"De utol is elérték, le is kaszabolták;
Hullottak a fejek előttök, mint a mák.
Egyetlenegy nyargal még lóhalálába’,
Ennek Kukorica Jancsi ment nyomába.
Hát a török basa fia vágtatott ott,
Ölében valami fehérféle látszott.
A fehérség volt a francia királylyány;
Nem tudott magáról semmit, elájulván..."

---