Mostanában több minden Vácot érintő téma foglalkoztatott. Többször futottam bele egy forrásba, ami említi ( Gádor István életmű-kiállításához kapcsolódóan), hogy a Városháza dísztermében Gádor két nagyméretű alkotása található. Valahogy nem rögtön tudatosult (feljegyeztem), de utazásnak nem volt aktualitása. Most viszont (telefon, email, engedély – köszönöm itt is) után mentem... elkészítettem a fotókat. Érdekes élmény volt. Mint amikor egy életmű új oldalát látom... életemben először, legalábbis személyesen.
A csempeképeknek különös története van (ez megint valami, amit hazaérkezésem után találtam meg). Egy váci pincéből került elő a két falikép, amit "néhány évtizede" hozott létre alkotója. Minden további előzmény ismeretlen (mikor, hová, kinek), hogy került abba a házba, hogy került a pincébe? 2013-ban a helyi polgármester és egy galériatulajdonos összefogásával kimentették az igen rossz állapotban talált alkotásokat (bár itt a cikk "gazdag kerámia hagyaték sokaságáról beszél) és restaurálás után – ez a kettő – a városháza termének falára került.

Az ábrázolt jelenet páratlanul mozgalmas. Milyen legyen, ha egy bika beszabadul egy városba – éjnek idején. Minden felbolydul, mindenki ablakba, várfalra, utcára tömörül, kiabálás, félelem, kutyaugatás. A vándorló Toldi üres zsebbel, lelombozva cseppen a jelenetbe, a fejetlen futkosásba.
"Sikolt a fehérnép, esve már kétségbe;
Férfiak kiáltják: elébe, elé"be!
De egy sincsen, aki elébe fordulna,
Hanem még a fúru-lyukba is bebúna.
Toldi nem futott el, csak felállott szépen,
S a bikát bevárta az utcaközépen.
„Mit akarsz te fickó! tán bolond vagy? nem ládd
A dühös bikát, hogy jön egyenesen rád?”
Lába toppantásával és rémisztő kiáltásával ijesztette el a bikát, majd szarvánál fogva a mészárosoknak átadta.
Tanulság: jó tett helyébe azért jót ne... (de ez már nincs a képen, olvasható Arany pályanyertes művében. ^[3]

---