Kerestem... egész mást. A vélt helyen nem volt (persze, minden más, átalakult), kénytelen voltam körbefutni az egész kórházat. Az első "lelet" volt ez a falrészlet (vagy mindig is a kertben állt?) a kifejező domborművel.
Később találtam azt a kis Zsolnay-fríz részletet, ami (mint az alatta lévő táblán olvashattam) a M. Királyi Központi Állami Gyermekmenhely homlokzati frízének egy darabja és most a mementóként őrzik a G. épület bejáratánál. Ennek kapcsán pedig sok mindennel megismerkedtem, egészen megdöbbentett, hogy az általam "csak" kórházként ismert (modern főépületéről vett benyomás alapján "mai") épületegyüttes milyen előzménnyel rendelkezik. Ennek részleteit ld. a kapcsolt lapon.

Most miért mondom? A menhely épülete 1907-ben épült, 1945 után alakult gyermekkórházzá, 1978-ban bontották el a régit. A mai kórház épületei többségében tehát a 80-as években épülhettek – mint ahogy ezt egy telefonon történt tájékozódás alkalmával meg is erősítették.
Ha a dombormű bizonyos szempontból nem feltétlen egyértelmű, témája mégis magáért beszél. De hová lehet tenni időben?
Nem valószínű, hogy a menhely egy megmaradt dísze lett volna, de az 50-es, 60-as években mint gyermekkórház kaphatott képzőművészeti alkotásokat (ld. Anya gyermekével, 1961. kapcsolt lapon). A stílust nézve ugyancsak elképzelhető ez az időszak. Rettentően körbefotóztam a betontömb minden részletét, szignót keresve. Van is egy kép, ahol mintha jelek-betűk lennének, de nagyon kevéssé látszik (vagy a szemem káprázik, így nem is töltöm fel).

A jelenet illik a környezetbe, kár hogy mégis egy amolyan elhagyott darab. Egy kedves arcú hölgy ül (szinte térdel) a bal oldalon, a felé érkező gyermekeket fogadja. A legelsőként befutó "kicsit" szeretettel felkapja, a többiek (a csapatban csak egy lányt látok – bájos kis frizurával) várnak sorukra. A jelenet bensőséges, a hölgy figyelmes, mosolyog. A várakozó egyívású gyermekek pucérak, bizalommal nézik őt és a "kivételezett" kicsit. Úgy gondolom, fürdéshez készülnek...

---