Az alkotás mérete: 7 x 2,2 méter. Egy kevésbé ismert technikát, a hímeskövet láthatjátok.
Az 1930-as években Mattioni Eszter és Pólya Iván feltalálta (és védjegyeztette) az ősi mozaik új változatát, amely eleinte színes kőporból és cementből készült. Később, Pólya halála után a művésznő továbbfejlesztette a hímeskövet; főleg nemes, természetes köveket használva, faragva és vésve téma szerint. A művek időtálló, beépíthető vasbeton alapú lapok, melyeket a végső csiszolás tesz egyedülállóan gyönyörűvé.
A művet sokáig nem tudták megfelelő helyre tenni. Egy 1977-ben kiadott könyvben olvastam, hogy a kőtárban van. Hát ez itt nem a kőtár, hanem a főbejárattal szembeni fal.
Esett az eső, nagyon kevés fény volt a fotózáshoz. Fény csak az épület keleti oldaláról esik be a magasan lévő ablakokból. De még így is gyönyörűek a színek!
A főiskola épületét az egyik régi debreceni temetőtől nem messze építették fel. Azóta már felszámolták a temetőt. De a művésznő, akinek nem volt debreceni kötődése, tájékozódott a helyszín felől, és a falon a fiatalok lábainál ott láthatóak a kopjafák.

2013 szeptember: Az alkotások utáni folyamatos kutatás új eredményt hozott. A Helytörténeti Fotótár 1969-ben fotózott anyagában vannak azok az archív fotók, melyeken látszik az, amit nem is igen értettem Sz. Kürti Katalin debreceni szobrokról írt könyvében. Ezt a mondatot: "Bár ívesen behajló betonív védi a finom kövekből álló, mozaikszerű kompozíciót, kifakulása, az időjárás okozta sérülések már is láthatók a felületén."

Az alkotás nagy szerencséjére azt hiszem, még időben észbe kaptak az illetékesek, és elhelyezték beltéren, a ma is látható helyen. Remélem, később a pontos áthelyezés időpontját is megtalálom. Nemrég jártam arra, és meglepve láttam, hogy az alkotás eredeti elhelyezését biztosító íves betonfal még mindig ott van a helyén, nem bontották el.

"...A debreceni ... egykori temető felett emelt épületében elhelyezésre talált hímeskő kép egy Ady-verssor gondolatából merítette témaötletét: „Ifjú szívekben élek". A temető talajának múltbeli sötét mélyéből, jelképes teréből nőalak emelkedik elő az élet, az ismeretek szőlőindájával. A hárfázó nőtípus szépvonalú megoldása Mattioni Eszter művészetének már ismert eredményei közül való. A páthosszal teljes szimbolika itt is arra figyelmeztet, hogy ez az elsősorban falakra kívánkozó művészet mennyire képes jelenünk emelkedettebb gondolatainak, eszméinek a megelevenítésére..."

---