A debreceni Felsőfokú Építőgépészeti Technikum a 60-as évek közepén épült a helyi temetőre. Külső díszítésként a hátsó bejárathoz egy nagy méretű hímeskövet kapott. Az ívesen behajló betonfalba helyezett mozaikszerű alkotás különböző kövekből lett kirakva, amit Mattioni Eszter képzőművész, festő készített. A háromalakos kompozíció Ady-verssor gondolatából merítette témaötletét: „Ifjú szívekben élek". Az egykori kopjafás temetőből szimbolikusan kiemelkedő nőalak az élet, az ismeretek szőlőindájával. Felette a technikai kultúrát elsajátító fiatal hárfázó lány és egy fiatal munkástanuló férfi babérkoszorús alakjai láthatóak.

Az alkotás ma már nem áll a Virág utcai bejáratnál, csak a posztamens. Feltételezhetően az időjárás további rongálását megelőzendő lebontották, és az iskola aulájában állították fel újra.

"....Ugyancsak Mattioni Eszter készített el egy nagyobb méretű hímeskőművet a debreceni építőipari technikum számára.
Ennek témájához az egykori régi temető helyén felépült iskolának a sírhalmok felett továbbélése adott gondolatot. A Debrecen magyaros-népies hagyományainak talajára utaló régi kopjafás temető szimbolikus színteréből a tudás és az abból fakadó viruló élet szőlőindájával a kezében nőalak, a technikai kultúrát elsajátító fiatal leány jelensége lép elő; felette-mögötte egyre magasabban, a korhadó kopjafák múltját maguk alatt hagyva két másik alak emelkedik, egy hárfázó nő s valamivel feljebb egy fiatal munkás- tanuló férfi, ez ihletetten feltárt karokkal, baljában babérkoszorúval. A temető, a múlt talajának sötétjéből alól felirat világlik elő: „Ifjú szívekben élek”. A debreceni diák Ady verssora így válik mottójává a műnek s ötvözi egységgé annak kettős tartalmát.
Az alakok Mattioni Eszter művészetének széles tárházából valók; a finom érzékkel jelenné hangolt antikizáló formák síkművészetének kiérlelt eredményei. A temetői háttér amúgyis komor gondolatát sötétlő-zölden erezett alap fejezi ki, amelyből derűs-bizakodóan világít elő alól az Ady sor, s felül a tanulóifjak feje körül a biztató fényektől megvilágosodott égbolt. A múlt és a jövő Ady-sorral felékesített gondolatát nagyszerű rajztudással, biztos szerkezetű kompozícióval valósította meg hímeskőben a művész. A finom vonaljáték rendszerekből különösen a szőlőindát tartó női kar és a hárfajáték elegáns kalligráfiáját emeljük ki. Mattioni Eszter szerkesztő készsége kiválóan oldja meg a szűk térben egymás fölé emelkedő, kissé kilépő három alak térbeli biztonságát. Alföldünk horizontális kultúrájában is elhitető ez a nem annyira lebegés, mint inkább egy virtuális térben biztosan mozgás. Emellett ez a mű az antikvitás messzebbről ható, finom utóérzéseinek ritmusát tükrözi; mintha magasba nyúló téglány formájában rendeződő kompozíciója láttán a későantik relief plasztikának a kultúrája élne tovább.
Sokszor elhangzott dicsérő szavakat ismételnénk, ha újból elmondanánk; mennyire alkalmas a hímeskő művészete a jelen belső termek díszítésére, s azokban Mattioni Eszter mennyire biztos kézzel, kiérlelt eredményei alapján oldja meg feladatait. A debreceni mű finom páthosszal telítődött szimbolikájú, s mindez mégis a reális kifejezésmódokon belül valósul meg. Az új alkotás nyomán különösen úgy érezzük, hogy ez a falakra kívánkozó művészet nagymértékben alkalmas jelenünk és az épülő jövő közösségi építészetével való együttélésre...." ^[1]

"...— Melyik munkáját szereti különösen? — érdeklődünk a művésznőtől.
— Valamennyi édes gyermekem, de különösen közel áll szívemhez a debreceni építőipari technikum falára készült három figurás hímeskövem. A technikum helyén valaha temető volt, de ahogyan nőtt a város, át is alakult. Most a jövő gépészeit, építészeit nevelik, tanítják a szép épületben, jeléül annak, hogy az élet győz a halál felett. Miután Debrecen magáénak vallja Adyt, kézenfekvő volt a kompozíció mellett őt idézni: Ifjú szívekben élek..." ^[2]

---