Amikor Szent Antal szobrának fényképezése miatt külön a Városmajori templomba mentem, egy pillanatra megálltam Szent Rita szobra előtt is. Nem készítettem fényképet, mert úgy emlékeztem, ezt az alkotást már feltöltöttem. A fényviszonyok viszont egy cseppet sem voltam jobbak, mint korábban (2014-ben).
Hazaérve csodálkozva láttam, hogy tévedtem. Sőt, az ellenkező oldalon álló Páduai Szent Antal kapcsán, amikor (kicsit bosszankodva) megtaláltam az alkotót a templom honlapján, akkor láttam meg az eddig – ezek szerint – hiányolt alkotó nevét is. ^[1] Csak reménykedem, hogy egyszer sikerül jobb fényképeket készíteni, a templom igencsak sötét részén áll az alkotás.
Szent Rita, ,Umbria gyöngye", a reménytelen ügyek védőszentje. Élettörténetét többször leírtam hasonló témájú alkotások kapcsán. Zárdába vonulása előtti életszakaszában nehéz élete volt, de két gyermekének elvesztése kapcsán lejegyzett gondolatai engem megdöbbentettek. Róla általában:
"...Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására." ^[1]

---