Ősz lévén az arborétumok különleges látványt tartogatnak a természetjárók számára. A színek játéka kimeríthetetlen. Egy ilyen csavargás közben találkoztam az évszakok kőből faragott alkotásaival. Sződi István^[1] szobrai remekül illenek az arborétum hangulatához. Az évszakok körbeölelik a tér közepén elhelyezkedő Silvanus című művét.
Az Ősztől^[2] tovaindulva közeledünk a Télhez. Mintha hidegebb is lenne minden lépéssel. A Tél egy nagy tujabokor közepén található, szinte teljesen körbeveszi. Ágai roskadoznak a hó sűlyától. Ahogy így fejét lehajtva áll, olyan mint aki a tavaszról álmodik: mikor jön már?
Ez is mint társai műkőből készült, egy 50x50 cm-es talapzaton áll. Szegény nincs a legjobb állapotban az elmúlt közel negyven év nyomott hagyott rajta. Évszakának nevét az elején Ő is viseli, jobb oldalán fenyőfa látható.^[3]

---