A két párizsi és a milánói diadalív ugyanazon eredettel büszkélkedhetnek, szinte egyidejűleg emeltettek, és szinte azonos tényekre emlékeztetnek. ^[8]
Méreteiben a Carrousel-diadalívhez hasonlitható ez a milánói szigorú és impozáns háromkapus emlékmű a tágas kör alakú Piazza Sempione közepén, ahonnan a párizsi bulvárok mintájára tervezett Corso Sempione fákkal övezett széles sugárútja ideálisan a "fények városába" vezet. A Vöröskereszt önkénteseként Olaszországba, majd sebesülten Milánóba érkező Ernest Hemingway meggyőződésének, miszerint  a milánói diadalív a párizsiakhoz vezetne, nincs valós alapja (A Moveable Feast, 1964. Magyarul: Vándorünnep, 1966.) ^[5] 
Az Arco della Pace a lombárd város egyik legfontosabb neoklasszikus emlékműve, mely 1806-1859 között épült. A három ív alakú nyílással ellátott, hatalmas korinthoszi oszlopokkal tagolt 25 méter magas és 24 méter széles diadalív oldalát, homlokzatát és átjáróját díszítmények, domborművek és szobrok ékesítik. Tetején bronz diadalkocsi van négy lovasszoborral. A tervező és építő neve a két oszlop között olvasható: architetto Cagnola. Az építést Luigi Cagnola halála után Francesco Peverelli és Francesco Londonio ^[1] fejezte be. Az ikonográfiáért, a szobrászati művek témájáért Camillo Pacetti felelős, a szobrászokat is ő választotta ki a dísztésekhez.
A Béke-kapu elődjét, a fából készült ideiglenes diadalkaput ^[11] 1806 januárjában emelték a mai Corso Venezián (korábban Porta Orientale) a városba érkező Eugène de Beauharnais és felesége fogadására. ^[4] 
1807-ben megkezdték a vele építészetileg és formailag megegyező végleges fehér márványkapu, a diadalív építését a Sforza-vár mögött. A munkálatokat maga Bonaparte Napóleon is felügyelte. ^[4] Az Arco della Vittoria a jénai csatában (1806. október 14.) győztes francia csapatoknak volt hívatott emléket állítani. Építése azonban az Itáliai Királyság bukásával (1814), és  Napóleon waterlooi vereségével (1815. június 18.) megszakadt és csak 1815-ben, I. Ferenc osztrák császár, magyar király kezdeményezésére folytatódott, de ekkor már nem Bonaparte Napóleon, hanem a bécsi kongresszus (1814-1815) emlékére. Újabb megszakítás után Ferenc császár 1826-ban elrendelte az emlékmű befejezését. Az európai nemzetek közti békének szentelt diadalívet pazar cerimónia közepette avatták fel a Lombardia vaskoronájával ^[10] frissen megkoronázott I. Ferdinánd, V. Ferdinánd néven magyar király elnökletével 1838. szeptember 10-én.  Azóta a kapu a korábbi Arco della Vittoria (Diadalív) helyett  az Arco della Pace (Béke-kapu) nevet viseli, mely akkor az alábbi ajánlással volt ellátva: 
 IMP .  ET . REGI . FRANCISCO .  I . AUGUSTO / ADSERTORI . PERPET . FAUSTITATIS . PARENTI . PUBLICO / PACE . POPULIS . PARTA / LANGOBARDIA . FELIX . D . D /
illetve
IMP .  ET . REGIS . FERDINANDI . I .  AUGUSTI / AUSPICIIS . FAUSTISSIMIS . ARCUS . PACIS / A. SOLO , EXSTRUCTUS . A. MDCCCXXXVII / RAINERIO . ARCHID . AUGUSTA . V. S. REGENTE / COM . FRANC . ARTIG . PRAES . PROV . MARCH . ALOIS CAGNOLA . ARCHIT
Az osztrák részről Gyulay (Gyulai) Ferenc táborszernagy által vezetett magentai csata
https://www.kozterkep.hu/40125/magentai-csata-emlekmuve után négy nappal, 1859. június 8-án III. Napóleon és II. Viktor Emánuel szárd-piemonti király a tömeg éljenzése közepette e diadalív alatt vonult be Milánóba, de ezt megelőzően, az 1848-as Ötnapos felkelés idején https://www.kozterkep.hu/38185/otnapos-felkeles-emlekmuve itt vonultak be a szárd-piemonti sereg élcsapatai is a felkelők segitségére. Még ugyanabben az évben, ti. 1859-ben, I. Ferenc és I. Ferdinánd nevét helyettesítették a felíratos táblán III. Napóleonéval, illetve II. Viktor Emanuelével a jelenlegi epigráf szerint:
"Entrando coll'armi gloriose / Napoleone III e Vittorio Emanuele II liberatori / Milano esultante cancellò da questi marmi / le impronte servili / e vi scrisse l'indipendenza d'Italia / MDCCCLIX"
illetve
"Alle speranze del Regno Italico / auspice Napoleone I / i Milanesi dedicarono l'anno MDCCCVII / e francati da servitù / felicemente restituirono / MDCCCLIX".  

Az oszlopok talapzatán nyolc allegórikus figura dicsőíti a várost. A domborművek a mitológia világából származnak: Minerva és Mars (Camillo Pacetti), Apollón (Angelo Pizzi), Héraklész (Gaetano Monti), Éberség (Angelo Pizzi), Történelem (Luigi Acquisti) és Költészet (Luigi Acquisti), Lombardia (Gaetano Monti). 
A márvány historikus domborművek ünnepi jeleneteket, napóleoni diadalokat ábrázoltak, majd később kiegészültek a vesztett csaták egyes jeleneteit, a restauráció ideje alatti eseményeket ábrázolókkal.
A középső boltív nagyméretű domborműveinek egyike a Prágai kongresszus (Luigi Acquisti, Francesco Somaini), másika a Három szövetséges találkozója Lipcsében (Gaetano Monti).
A külső oldalsó falakon szintén két nagyméretű dombormű van: egyik a Lipcsei győzelem (Pompeo Marchesi), a másik az Arcis-sur-Aube-i csata (Francesco Somaini).
A két kisebb boltív mindkét oldalán 3 dombormű van: középen egy nagyobb, alatta és felette egy kisebb.
A Corso Sempione felé jobbra lévő a Lombard-Velencei Királyság megalapítását ábrázolja, felette az Átkelés a Rajnán, alatta Lyon megszállása (Pompeo Marchesi);
balra középen a Királyi fenségek érkezése Milánóba 1825-ben (Benedetto Cacciatori), felül a Kulmi csata (Claudio Monti), alul Drezda kapitulációját (Camillo Pacetti) ábrázoló domborművek vannak.
A város felé jobbra a fenti sorrendben lévő domborművek témája a Párizsi béke (Gaetano Monti), A három szövetséges uralkodó érkezése Párizsba (Grazioso Rusca és fia, Girolamo), Bevonulás Bécsbe (Luigi Acquisiti); balra a Bécsi kongresszus (Giambattista Perabò), Lombardia vaskoronája (Giambattista Perabò), Lyon megszállása (Gaetano Monti) látható.
A nagy boltív alatti csegelyben oldalanként két Victoria-dombormű van: a Corso Sempione felé Pompeo Marhesié, a város felé Camillo Paccetti és Benedetto Cacciatorié.

I. Ferencet látjuk a Királyi fenségek érkezése Milánóba 1825-ben (Ingresso delle LL. MM. RR. in Milano nel 1925, Benedetto Cacciatori) és a Három szövetséges talákozója Lipcsében (Abboccamento dei tre sovrani alleati a Lipsia, Gaetano Monti) című domborműveken.
Benedetto Cacciatori domborműve  I. Ferenc császárt és feleségét, Karolina Auguszta császárnét, magyar királynét ábrázolja, akik egy quadrigán érkeznek Milanóba. A szobrász úgy is ábrázolhatta volna ezt az ünnepélyes eseményt, amilyen valójában volt is: katonák németes vagy magyaros viseletben, gazdag bírák, lovak, kocsik, diadaljelek muzsikusok és tömeg kiséretében, minden helyi viselet és szokás is ábrázolva lehetett volna, ahogy Titusz diadalívén van. Cacciatorinak azonban kötve volt a keze és belegyezett abba, hogy az osztrák uralkodó párt egy díszkocsin érkezve ábrázolja. A városkapunál a Podesta  átadja a kulcsokat az uralkodónénak.  Az uralkodók és kísérőik arcát és attitűdjét egyaránt hűen ábrázolta.
Gaetano Monti domborműve a szövetséges orosz, porosz, osztrák fejedelmeket ábrázolja. I. Sándor orosz cár, III. Frigyes Vilmos porosz király egy sátorban találkozik I. Ferenc osztrák császárral. Kezet nyújtanak és esküvel erősítik meg a szövetséget. A cár bal kezével jelzi, hogy tartani fogja a szavát, a király kardját érintve javasolja a harcot a Szent Szövetségért, a császár mellre tett kézzel ígéri, hogy támogatni fogja a két szövetségest. Körülöttük miniszterek vannak. Az osztrák egy papiruszt tart a kezében, mely a szerződés szövegét tartalmazza. A kép egyik szélén az osztrák, a másikon az orosz, illetve porosz csapatok érkezését látjuk. I. Ferencet római császárnak öltöztette Monti, a másik két uralkodó ősi szkíta viseletet hord. Ugyanez a különbség látszik a katonákon is: az osztrákokat római, az oroszokat és poroszokat kozák, baskír ruhában, és nemzeti jelképekkel ábrázolta a szobrász.

---