Ezt az épületet többnyire a Japán Kávéházzal azonosítják. Eredetileg azonban – a Sugár, több átnevezés után ma Andrássy út kiépítése után – Karsay Albert számára épült. Terveit Bukovich Gyula készítette, "a ki azt, az utolsó részletig kiváló műgonddal és szerencsés sikerrel foganatosította." ^[3]
1895-ben nyitott itt, a földszintet elfoglalva a Japán kávéház, híres művészek, költők-írók valamikori találkozó helyeként.
Az egykor volt "palotaszerű" épület ma igencsak keveset mutat egykori fényéből. Teljes képéről /többek között/ a Kép-Tér blogbejegyzése ad képet. Innen tudható meg azt is, hogy az épület berendezése (és a legtöbb dísz) elpusztult a háború alatt, de az is, a télikert is már az eredeti épület része volt. ^[4] Fontos ez azért is, mert Vizy László szerint az előtérben látható majolika díszkút "talán"a télikerthez tartozott, de legalábbis annak hangulatát idézi. ^[1]
Ugyanez a forrás Marchenke Vilmos szobrász-keramikust nevezi meg alkotóként. Utánajárva, a hír igaz, alátámasztja Déry Attila tanulmánya – innen a cím is ^[2]. A tanulmány hivatkozik Az Épitési Ipar 1882-es cikkére, ahol valóban őt jelölik a szobrászmunkák alkotójaként.
A kút témája ma már nem igazán ismerhető fel. Nagy szerencse, hogy fennmaradt. A felső, íves, kagylószerűen kialakított rész középen ezek szerint Neptun (mai hivatalos nevén Neptunus), a tengeristen torzója látható. Ugyanitt, lenn két delfint ábrázolt alkotója. Sajnos ellenkező irányba csapó farkukon kívül nem sok ismerhető fel belőlük, így nem is gondoltam delfinekre. A magam részéről a görög mitológiából ismert tritón (félig ember, alsó teste hal) alakját véltem látni. Mentségemre szolgáljon, ezek az istenségek szintén a tengeristen (itt Poszeidón) nevéhez köthetők. Talán túlságosan rögzült bennem a Wikipédián látott kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trit%C3%B3n#/media/F%C3%A1jl:DSC04529b_Istanbul_-_Museo_archeol._-_Gigantomachia_-_sec._II_d.C._-_da_Afrodisia_-_Foto_G._Dall'Orto_28-5-2006.jpg
A kútra megálmodott delfines díszítés és a hozzá tartozó füzérdísz is erősen sérült. Vizy szavaival élve: "Talán egykor majd eljön "a nagyobb piétással bíró utókor", mely odafigyel a századfordulónak erre a mára egyedül megmaradt emlékére, mely tanúja volt a híres művésztársaságnak." ^[1] A négy évvel később íródott Kép-Tér bejegyzése, ugyancsak igényelné a felújítást.
Egy 2018-as cikk arról tanúskodik, valami megmozdult. A kaput pl. már az előző évben felújították és állagmegóvási munkák is folytak az épületen. Restaurálásról azonban nincs szó, legalábbis az előbb említett munkákkal foglalkozó cég munkatársa egy jövőbeni felújításra utalva tájékoztat, éppen azért használnak természetes alapú festékeket, ne legyen akadály egy ilyen jellegű munka során... majd! ^[5] A kútról, jövőjéről viszont semmi szó nem esik.

---