"Fővárosunk díszkútjai között mind időrendben, mind művészi kvalitásainál fogva is a Danubius kutat illeti az elsőség." A cikk írásakor 97 év telt el a kezdetek óta, ma hozzáírhatunk jó fél évszázadot. Most létrejöttének körülményeihez térünk vissza.
A kezdet a "Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Calvin-téri fiókja" megnyitásához kapcsolódik, ami 1869. június 15-én történt. A bank részéről az első, vélhetően Ybl Miklós-sugallta ötlet helyét a Felszabadulás térre (meglepő módon az akkor ott álló Nereidák kútja helyére) képzelte el, de későbbi döntés ezt a teret jelölte (az egyesület Ybl által tervezett bérpalotája közelében).
Rövid tíz év eltelte után a kút felállításához szükséges szakbizottság megalakítását célzó javaslatot tárgyalhatta az egyesület igazgatósága. Pályázatot hirdettek: a kút szerkezeti részét kőből, a figurális és ornamentális tagokat bronzból készítették volna. A felmerülő költségeket 40.000 forintban limitálták. Bíráló bizottság jött létre nagy nevű tagokkal, köztük Ybl Miklós is szerepel.
Az 1879. május 20-án értékelt pályázat érdekesen alakult. A díjazottakat kihirdették (első helyen Czigler Győző „Triton" jeligéjű pályaműve állt), de egyiküket sem kérték fel a kivitelezésre. Kapcsolódóan csak rövidke indoklás ismert. A bizottság megbízta Ybl Miklóst egy új terv elkészítésével – igaz, ez a környezet és a tervezett kút városképi összhangja szempontjából indokolható.
Ybl négy, az ún. csészéskutak típuscsoportjába tartozó tervet készített. A kismintát és a kapcsolódó költségvetést 1879. október 29-én mutatta be. Itt már látható a „projekt" felépítése is: „A kút formai és műszaki elgondolása Ybl Miklósé volt, az alakok kismintáit Fessler Leó készítette és Brestyánszky Béla faragta kőbe, a dekorációt Marchenke Vilmos faragta." A következő év elején (április) bemutatta a kút modelljét, amit a bírálók „minden szempontból kifogástalannak találták".
Az Ybl-féle terv szerint a kút egésze kőből készült. A budakalászi szállítmány Budapestre juttatása óriás feladat volt. Ehhez képest – mivel az első kőszállítmány minősége nem felelt meg – újabb kő szállítására volt szükség. Plusz feladatként a méreten is változtatni kellett a tervekhez képest. 1883. október 22-én megtörtént a kút átadása, a költségek kb. negyedével növekedtek a tervezetthez képest.
A monumentalitásához képest könnyed hatású szökőkút fő alakja a Dunát személyesíti meg. A leírást követve: bal kezében kagylót tart, jobbjában evezőt, jobb lábát egy delfinen nyugtatja. A cikk írójának asszociációja szerint „Poseidon is lehetne", feje Michelangelo Mózesét idézi. Elgondolkodtam, meglep az édesvízi delfin, de az is, hogy milyen harcias/harcsás bajsza van.
Három nőalak ül az alsó csészék között: a „Tisza" ölében halakkal teli háló, a „Dráva" ölében csigák, a „Száva" allegóriája lábainál sasos címer látható. A szobrok között konzolokon félkörös csészék, az oszlop törzsén domborműves díszítések: nereid maszkok, delfinek. A könnyed hatást az adja, hogy a három folyó allegorikus alakjainak statikai szerepük nincs.
A Danubius-kút háborítatlanul állt helyén átvészelve több térrendezést és egy világháborút. 1944-45-ben azonban súlyos sérülést szenvedett, ezt az állapotot mutatja az utolsó archív kép. Így 1949-ben elbontották, eredeti darabjai túlnyomórészt múzeumba kerültek. Ez érvényes a „Tisza" szobrára is, amit jó állapotban találtam meg a Hadtörténeti Múzeum udvarán. A „Száva" alakja viszonylagos épségben maradt fenn, felújították és a közelben, az egykori „Két oroszlán" fogadó (ma is étterem) udvarán látható.
Pótlásának igénye igen hamar feléledt. Újraéledésének története követhető az utód műlapon.

---