A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása 1825. november 3-án a reformországgyűlés alsótáblai ülésén kezdődött el. Működéséhez Gróf Széchenyi István felajánlást tett: „ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá.” ^[1]
1831 februárjában volt a szervezetnek, a Magyar Tudós Társaságnak az első közgyűlése. 1840-ben felvette az Akadémia nevet. ^[1] A szervezetnek 1865-ben lett székháza, palotája ez az épület, melyet adakozásból emeltek.
A palotát eredetileg a Múzeum-kertbe tervezték. Azt a tervet elvetették, 1860-ban határozták meg a palota helyét a Duna-parton és vették meg a telket. Az építőbizottság azt javasolta, hogy nyílt pályázat „csődület”^[4] helyett neves építészeket szólítsanak fel tervek készítésére. Henszlmann Imrétől, Heinrich von Fersteltől és Ybl Miklóstól kértek terveket. Szkalnitzky Antal dolgozta ki a feltételeket és ő maga is adott be tervet. Ybl Miklós visszavonta beadott pályázatát. Az építőbizottság egyik pályázatot sem fogadta el „költségvetés híján nem tudott megállapodni s a beküldött tervek sorában stílus dolgában nem volt miből válogatnia”^[4] indoklással. Felkérték Leo von Klenze bajor királyi építészt és is Friedrich August Stülert, a berlini Építészeti Akadémia tanárát is tervek készítésére. ^[2] Akik 1861 májusában nyújtották be terveiket. Az építőbizottság Friedrich August Stüler terve mellett döntött.
1862 áprilisában megkezdődött a palota építése. „Háborgás”^[4] volt, „hogy a nemzet áldozatkészségéből épülő palotát idegen mester tervezte”^[4], így Stülernek az építés vezetéséről le kellett mondania és az építő bizottság ezt Ybl Miklósra és Szkalniczky Antalra bízta.

Az ünnepélyes megnyitóra 1865. december 11-én került sor.^[2] Egy másik forrás szerint „december 7-én nagygyűlés keretében avatták fel….báró Eötvös József másodelnök tartotta a fölavató beszédet” ^[4]

„A két emeletnyi magasságban épült nagy terem homlokfalát sarkain egy egy félpillér és oszlop, az ablakközökben párosával sorakozó korinthizáló stílusú oszlopok tagolják, a melyek cannelurás törzsét alsó negyed részében lombos ékítmények közé fonódó alakos faragványok díszítik, a gazdagon faragott fejezeteket pedig ezek indái között egy-egy magas domborművű felalak.”^[4]

„Annak érdekében, hogy „a kőfaragványok tökéletes kivitele gypsminták készíttetése által biztosíttassék”, még 1862 áprilisában Halász László szobrász gipszminták készítésére kapott megbízást.”^[5]

Az épület homlokzatán az első emelet magasságában 12 oszlop van az ablakok között, kettő-kettő egymás mellett. A két szélső oszlopon virág díszítés van, a közöttük levő oszlopok alsó részén 10 férfialak látható. Ezek a fiatal férfialakok tudományt vagy művészeti ágakat ábrázolnak. Nem tudom mindegyiket beazonosítani a kezükben tartott tárgyak alapján. Akinek kezében lant van, zenét ábrázolhat, akinek kezében véső, kalapács van, az szobrász lehet. A festő kezében festőpalettát tart, az költő kezében toll és írótábla van. De ki lehet, vagy mit ábrázolhat az, akinek feltartott kezében egy kis tál van, vagy egy hosszabb rudat, vagy pálmaág félét tart?
A képek nem egységesek, amit igazából nem szeretek. Egyik napsütött, másik nem. Amikor elkezdtem fotózni, az ég felhős volt. Mire a férfialakok felét lefotóztam, kisütött a nap. A 30 fokos melegben nem volt türelmem minden alakot napsütésben ismét fotózni.

---