Egy kortárs szobor a Városligetben, ami nem csapta ki a biztosítékot, mint párja. Hogy is volt? Valaki augusztus 5-én a már ott ülő, csillagokat fürkésző Boldi-alkotásról készített egy fotót. Azt kitette a netre – megvédendő a Városligetet, mérlegelés nélkül feltételezve, végleges. Ezzel lavinát indított el, de milyet!? Többen, magukat akár nevesnek tartó média-tudorok, ragozták, rágcsálták a bedobott csontot, méghozzá úgy, hogy senki nem nézte meg személyesen az alkotást, ugyanaz a fénykép kering mindenhol, karosszékben ülve ragadtak le annál a pontnál, ami érdeklődésük középpontjában áll.
Péter Ágnes Kapu című alkotása a következő napon került ide. Egy másik jel, ami képviselni hivatott a szervezők célját, ami a kultúra egy fontos szelete, a kortárs művészi alkotások népszerűsítése lenne. Ha lelkesedésem megcsappant, az előzőek miatt van. Mi van, ha az emberek jó része elintézi a képernyő előtt, ráadásul más szűk látószögű gondolatainak (?) kritika és megtapasztalás nélküli követésével mi-miért/hogyan van?
A lényegről: augusztus 12-én új kiállítás nyílik a Műcsarnokban, aminek figyelemfelhívója a két alkotás. Szurcsik József ajánlja a Szabadjáték / Szobák címet viselő tárlatot, kínálja a szobákat, amikbe be lehet/kell nyitni a kiállításra meghívott művészek életművébe történő bepillantásra – ezzel: "Nem vagyunk egyformák,... minden részecskénk hasonlósága legyen a különbözőségünk építőeleme..." Játék, nyitottság, befogadás (hajlam). "Minden egyes alkotás a Tiéd, hagyd, hogy így legyen, engedd magadhoz a saját alternatívádat, hadd teljesedjen ki benned, szélesedjen, erősödjön meg általad a Te valóságodban ez a feltétlen és szabad játék, legyél a részese!..." ^[1]
Péter Ágnes egy alapmotívuma a "kapu". Bizonyítják ezt honlapja galériája képei is: http://peteragnes.hu/index.php?option=com_phocagallery&view=category&id=44&Itemid=7 Korábbi, gébárti alkotása is a Kapu címet is viseli: https://www.kozterkep.hu/26377/viztermeszet
A krómacélként jegyzett alkotásról konkrétumot nem sokat sikerült megtudni. A négyszögletű talapzatra állított három elem felfelé ível, egymás felé hajlik, kidolgozásuk, felületük eltér. Az alsó részen egy kör alakú krómacél elemet zárnak közre. Ennek anyaga és felülete a középső eleméhez hasonló. Átvitt értelemben természetesen értelmezése igen tág lehet. Ami biztos, képét – Gizella Malom Átrium Galériában történt avatása kapcsán – megtaláltam egy 2019. júliusi bejegyzésben: https://m.facebook.com/kallaikatalin.oldalunk.hu/photos/gm.2357580251137890/2297129740373478/?type=3 A kérdés, hogy az ott avatott alkotás ugyanaz, vagy egy változat, egyelőre nyitott, a választ még várom.
L. Menyhért László művészettörténész az alkotó egy kiállításkatalógusa előszavában írja acélplasztikáiról: "...Az acél felületét, hol körkörös, hol több irányból való csiszolással kezeli, így a fényes illetve a csiszolt felületek különböző iránya és váltakozása az anyag felületén illózionisztikus mélységérzetet kelt.
A látszat és a valóság, a kemény, tükörsima felület és a látszólagos mélység már már filozófikus kérdéseket vet föl és a minimal art konceptuális irányzatához kapcsolja művészetét. Bátran állíthatjuk, hogy ez a technika egyedülállóan sajátja, mintegy a szobrászat és a grafika határesete.
Péter Ágnes plasztikái így nemcsak filozófiai jelentésekkel is összekapcsolt vizuális képek, hanem vizuális képpel kifejezett filozófiai tételek."

---