Joseph Haydn (1732-1809) a zenetörténet az utolsó udvari zeneszerzője 1761-től, Esterházy „Fényes” Miklós haláláig volt az Esterházy-hercegek szolgálatában.
Kismartonban, - a vár udvarán ma is így olvashatjuk - (ma Eisenstadt) és Eszterházán írta művei többségét.

Kismartonban már nemcsak a Haydn-ház és az évente felcsendülő Haydn-koncertek, hanem 2018 óta egy emlékmű is őrzi az emlékét nem messze attól a laktól, ahova a zeneszerző szeretett visszavonulni, elcsendesedni, komponálni… .
Heidi Tschank^[1] három méter magas márványból és bronzból álmodta meg az emlékművet.^[2]
A Mester bronzból öntött arcképe alatt az aláírását látjuk, amely a korábban készült eszterházi-J. Haydn-Emlékszoba tablóit is keretezik.
Két sorban üres, kottafej nélküli vonalak szaladnak rajta a tetejétől a talapzatig. Hátoldalára a 6., 7., 8. szimfónia, az úgynevezett „Napszak-szimfóniák” nevét véste:
Le Matin (A reggel),
Le Midi (A dél),
Le Soir (Az este).

A tájolása és a tér kialakítása miatt mindhárom napszakban megsüti a nap, de ami talán fontosabb, hogy a három szimfónia itt keletkezett Kismartonban 1761-ben.
Zenekarában kiváló muzsikusok játszottak, „köztük a híres hegedűs, Tomasini, vagy a csellista Weigl, s ennek köszönhetően Haydn előszeretettel illesztett szimfóniáiba versenymű-tételeket. A „napszak”- szimfóniákban is virtuóz hegedű, cselló, illetve fuvola, fagott és oboa szólamokat hallhatunk.”^[3]
A szobrot három, márványból készült félkörben felállított pad szegélyezi.

---