Tatabánya-Kertvárost 1952-ben kezdték el építeni a Tatabányai Szénbányászati Tröszt kezdeményezéséből. A többségében családi házakból álló városrész felépítésével a városba érkezett bányászok lakhatási gondjait igyekeztek enyhíteni. ^[1] Itt épült fel 1959-ben egy 8 tantermes általános iskola is, melyet Kismarty Lechner Kamill tervezett. Belső kialakítása igazi kuriózumnak számított; tágas zsibongók kerültek kialakításra. Az ablakok alatt különleges designelemként korlátradiátor húzódik végig, melynek kettős szerepe van: egyrészt korlátként védi a padlótól a plafonig érő ablakokat, másrészt biztosítja a zsibongók fűtését mind a mai napig.^{[2] [3]}

Számunkra az épület igazi különlegessége - mind a földszinten, mind az emeleten - a klinkerborításba elhelyezett különböző méretű üres "táblák", melyekbe Majoros Hédi és férje, Majoros János kerámia képei kerültek. Az első kompozíció egyből az iskolába lépve, a bejárati előtérben található.

A felső nagy kerámián vízparton pihenő férfi és női alak, melyek mögött a háttérben vitorlás, fölötte talán napocska található. Első pillantásra nem is volt feltűnő, de kicsivel jobban megnézve látható, hogy az évek, évtizedek során a színes kerámialapokból összeálló kompozícióból rengeteg darab lepotyogott. Helyüket azonos méretű fehér csempével pótolták, melyekre - a helyszínen kapott információk alapján - az iskola gondnoka "visszarajzolta" az alakok, alakzatok körvonalait. A kisebbik kerámia lentebb található, melyen tálkán gyümölcsök, mellette kancsó látható. Ez utóbbi alkotás hiánytalan, egy repedéssel és apróbb mázkopásokkal még állja az idő próbáját.

Az iskolában lévő többi falikép bemutatása a következő műlapon folytatódik.

---