Tatabánya-Kertvárost 1952-ben kezdték el építeni a Tatabányai Szénbányászati Tröszt kezdeményezéséből. A többségében családi házakból álló városrész felépítésével a városba érkezett bányászok lakhatási gondjait igyekeztek enyhíteni. ^[1] Itt épült fel 1959-ben egy 8 tantermes általános iskola is, melyet Kismarty Lechner Kamill tervezett. Belső kialakítása igazi kuriózumnak számított; tágas zsibongók kerültek kialakításra. Az ablakok alatt különleges designelemként korlátradiátor húzódik végig, melynek kettős szerepe van: egyrészt korlátként védi a padlótól a plafonig érő ablakokat, másrészt biztosítja a zsibongók fűtését mind a mai napig.^{[2] [3]}

Számunkra az épület igazi különlegessége - mind a földszinten, mind az emeleten - a klinkerborításba elhelyezett különböző méretű üres "táblák", melyekbe Majoros Hédi és férje, Majoros János kerámia képei kerültek. Az előző műlapon bemutatott előtéri kompozíciót követően további öt részből álló kerámiakép található a földszinten lévő végfalon. A kisebbeken láthatunk madarakat, játszó lányokat, a nagy kerámián pedig a tenger élővilága elevenedik meg előttünk kisebb-nagyobb halakkal és korallal.

---