Tavaly év vége felé jártam először a kecskeméti Kormányhivatal épületében. A bejárati előtérben márványtábla hirdeti, hogy a Kerekes István Ybl-díjas építész által tervezett épületegyüttes 1969-1972 között épült. Látogatásom célirányos volt, akkor Kádár György hatalmas mozaikját és Dér István faintarziáját terveztem felkeresni. Már megtanultam, hogy ilyenkor mindig kérdezni kell, hátha rejtenek még valami szépséget az épület falai. Meg is lepődtem, amikor kérdésemre pozitív választ érkezett; a nagy tanácsterem mögötti kis teremben is van valami. Belépve a terembe egyből szembetűnt a végében található vörösmárvány dombormű. Alapos szemrevételezést követően sem bukkantam alkotói szignóra. Na majd otthon a számítógép előtt kutakodom kicsit - gondoltam magamban.

Hazafelé vezető úton Ády már szállította is a megoldást, miszerint Csontos László szobrászművész alkotása, de valami nem stimmel. Az általa ismert archív képen nem ez a dombormű látható. Gondolkodóba estünk, hogy ez bizony kétoldalas pillérburkolat kell, hogy legyen, de mellette a teremben elfüggönyözött és lezárt ajtók voltak, a túloldalon lévő épületrész nem a kormányhivatalhoz tartozik, nem volt lehetőségem átmenni, sőt eszembe sem jutott.

"1972-ben érdeklődésével, művészi céljaival szerencsésen egyező állami megbízást kapott. Kecskeméten a Megyei Tanács és MSZMP Székház - tehát egyfajta közösségi funkciót teljesítő épület - tanácstermének dohányzójába kerülő dombormű készítésére kapott lehetőséget. A dombormű építészeti feladata egy főfalnak is tekinthető pillér burkolása. A pillér anyaga beton, formája hasáb. Vagyis sem az anyag, sem a tömeg nem azonos azokkal az anyagokéval, amelyeken Csontos László szabadon hagyhatta az adódó formák érvényesülésének útját.

Szigorúbban bánik ezzel az ember teremtette tömeggel. S minden bizonnyal nemcsak az építészeti rendbe való illeszkedése miatt, hanem benső szándékából is szívesen takarja el a nyers, szürke bevont tardosi vörösmárvány lapokkal. A vörös márvány sík lapjára a megye dolgos életét ábrázoló motívumokat vésett. S ezekben a jelöléseiben a népi stilizálások összegző szemléletét érvényesíti. A kompozíció a téglahasáb alakú pillér két oldalán helyezkedik el, mégis egységes műként hat, egy mű két oldalának. A két részt a közölt tartalom és a közlésmód azonossága köti egybe. Foglalkozásuk és tevékenységük jeleivel női és férfi alakok helyezkednek el a kompozícióban, köröttük állatalakok és növények stilizált ábrái: páva, fecske, hal, bárány, csikó, aztán alma, szőlő, barack, paprika és búzakalász emblematikus tömörségű plasztikus jelek képében. Formálásukban a népi stilizálás szemléletének érvényesítése főként a külső formákra vonatkoznak, azokon belül a plasztikus alakítás vállalja már a jelentés szép artikulálódásának kötelmeit. A stilizált, dekoratív hatású külső formák valójában befoglaló keretei, az egyedi alkotásokként is megálló, kisméretű domborműveknek. A külső formák dekoratív stilizáltsága és a belső alakítás komoly plasztikája kölcsönhatásaikkal szakrális erőt sugároznak a modern épület belső terében." ^[1]

A történetnek ezzel még nincs vége, nemrég sikerült a pillér másik oldalán lévő kompozíciót is lencsevégre kapnom, ami a következő műlapon kerül bemutatásra.

---