Nem volt könnyű kibogozni ennek az alkotásnak a helyét. Több helymegjelölés is felbukkan, általában a Szentkirályi utcai, később, mint a Bródy Sándor utcában lévő stúdió – talán innen is megközelíthető (adalék kép 8., ill. 1-es épülete).
A Magyar Rádió úgy öt éve megszűnt (a megalakult MTVA máshol működik, bár – ahogy egy helyen felbukkant – néha még használták a korábbi stúdiókat (ez viszont több éves hír). A Rádió a józsefvárosi Palotanegyed jelentős épületeit tudta magáénak, a legutóbbi hír szerint a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem tulajdona lett. Ebből már adódik, szó nincs róla, hogy korábbi rendeltetése szerint szándékoznának használni.
A rádió 22-es stúdiója, ami az általában ismert hatos stúdióval vetekedett, a 60-as években került kialakításra. Elsősorban a nagyzenekari, ill. zenei (énekkari, könnyűzenei) felvételek készítésére tervezték úgy, hogy alkalmas volt közönség befogadására, koncertfelvételek lebonyolítására. Így a stúdió kialakításakor az elsődleges cél a legjobb akusztika biztosítása volt, de emellett a látvány is fontos szerepet játszott. "A benne lévő műalkotás is olyan, mint egy rejtett kincs. Szinte az egész falat betölti..., Vígh Tamás alkotása, a Hárfázó nő, amit 1960 nyarán fejezett be. A bronzból [sic!]hegesztett installáció merész és lendületes. Tévéközvetítések idején látványos koncertteremmé varázsolta a 22-es stúdiót..." ^[1]
A stúdió létrejöttét dokumentáló Magyar Építőművészet korabeli száma így írt az alkotásról: "Az akusztikus hullámfalon Vigh Tamás szobrász- művész alumíniumlemez kompozíciója, mely a hang terjedését a térben és összefüggését a természet erőivel, illusztrálja." ^[2]
Amikor a jellegzetesen Vigh-alkotást a fotón megláttam, sokáig böngésztem a részleteket. A középpontban a nőalak látható – mintha a zene hullámain lebegne, zenekari (stilizált) hárfát penget, a kép közepe felé fordul. A jobb alsó területen "a" kottát látom, amihez meg van az öt vonalas rendszer, rajta stilizált hangjegyek... amik viszont folyón úszkáló madarak is lehetnek. De ahogy a bal felső szélre nézek, más madarak (darvak?) szállnak nagy lendülettel. Mindezt behálózzák az alkotás anyagából készült szálak és gomolyagok. A kép egésze a jobbszél felé terjeszkedik, a madarak a másik oldal felé húzzák a kompozíciót és a néző figyelmét.
Az Építészfórum cikke "védelemre és megtartásra" érdemesnek tartja többek között a 22-es stúdiót és a benne elhelyezett alkotást is.^[1] Ehhez társulok én is és a műlap elkészültével a Köztérkép is.
Biztosat viszont nem tudok. A cikk szerint 2020-ban még a helyén lehetett a műalkotás. Ki tudja, ma hol van, vagy milyen állapotban? A térképen bejártam a környéket, a 2021-es felvételek – amennyire ez látható – nem mutatják a tulajdonos beavatkozását. Ez azonban nem garancia a belsőre és semmiképpen nem az a jövőre.

---