Az épület Budapest egyik legszebb-és legbizarabb-háza. 1894-ben épült Mai Manó (tényleg így hívták) udvari fényképész számára Nay Rezső és Srtausz Muki tervei szerint. A ház annyira túldíszített volt, hogy alig kapta meg az engedélyt.
A főhomlokzatot Zsolnay-kerámia borítja. A földszinti portálok felett helyezkednek el a tulajdonos mesterségére utaló fényképezőgépeket tartó puttók. A második emeleten allegorikus nőalakok kaptak helyet, a negyedik szintet sgraffito díszíti.
A földszinten üzlethelyiségek, az első emeleten a tulajdonos lakása, a másodikon a műterem kapott helyet (a főhomlokzatot mutató képen látszik is a 'fényírda' vasszerkezete). A harmadik emeletre szintén a család számára kialakított (teraszos) szobák kaptak helyet, a tetőtérben irodák, laborok, műhelyek helyezkedtek el.
A telek kihasználása (kiuzsorálása?) érdekében szűk hátsó udvart alakítottak ki, ahol három emeletes gangos bérlakás-szárny épült.
Az épületet belül a közelmúltban felújították, és a Magyar Fotográfusok Szövetségének ad otthont.

---

Budapest egyik leg-szebb és -sajátosabb háza külső és belső értékei miatt is figyelemreméltó. Felnézve a házra, vagy belépve esetleg a kapualjba, kevésbé szembe tűnő, ami közelről jól látszik (és belülről kifejezetten aggasztó).
A teraszra hullik az itt ismertetett homlokzat egyik-másik darabja, de - ha az nem - a szomszéd ház darabjai, a pince felújításra szorul.
Az intézményt életben tartók heorikus küzdelmet folytatnak, felújításra, rekonstrukcióra semmi remény, támogatásra nem számíthatnak.
Fentieknek megfelelően én ezt a műemlék épületet (apropó, ezt javiíani kéne!) 'veszélyben lévő'-nek javaslom.
Ajánlom a Budapesti Negyed 1997-ben megjelent tematikus kiadásában szereplő cikket: http://epa.oszk.hu/00000/00003/00013/maison.htm

---