Erzsébet királyné korai halálát követően Aradon is szobrot állítottak emlékére. Egy viszonylag friss, egyáltalán nem szubjektív blogbejegyzést találtam, ami végigviszi a szobor történetét és talán újdonságokat is hozott.
Aradon a kormány felhívása erősítette a szándékot, de a Habsburgokkal való viszony itt elég kritikus volt. Olvasom: "Látszólag a szeretett királyné emlékének megörökítése nem homályosította el az aradi vértanúk tiszteletét, ...diszkréten mégiscsak kifejezésre jutott, hogy ez a város az osztrák önkény által eltiport szabadságharcunk nemzeti gyászhelye."^[1]
A szobor helyeként az akkor a megyeházának is helyet adó épületek melletti parkot jelölték ki (aminek beazonosítását Ádynak köszönöm), az avatás tervezett dátuma viszont csúszott – bár csak néhány napot.
Az emléket érzékletesen írja le a korabeli cikk: "Három sárga márványból készült lépcső vezet egy félkörű plateaura, melynek közepén kissé modernizált, romános csiszolt sárga márvány obeliszken áll a Zala mintázta mellszobor...
Az obeliszkhez jobbra-balra negyedköralakban csiszolt márványpad csatlakozik, melyet egy-egy stilizált koronában végződő postamens zár le." A környezet pedig "...csak emeli az emlék egyszerű diszkrét és a nagyasszony szelleméhez méltó nemes formáit."^[1]
Az emléket végül szeptember 17-én felavatták, de a tudósítás hangsúlyozza a "szerény körülményeket": "Egész csöndben, minden külső ünnepélyesség nélkül leplezték le...". Nem figyeltem eléggé, nekem új, igaz, Péter csak feltételezte, fgaben azonban többet tudott: ez a szobor megegyezik a két hónappal később avatott veszprémi, majd a később Cecén avatott alkotással, vagyis utóbbiak "replikák", a Magyar Iparművészeti Társulattól lehetett megrendelni.
A román megszálláskor az aradi szobrok "kevés atrocitással megúszták". Nem így a trinoni döntés után. Összeírták 1922 decemberében az Aradon fellelhető magyar vonatkozású szobrokat, emléktáblákat,. "... A mérnöki hivatal utasítva lett, hogy azok túlnyomó részét szedje le s a Kultúrpalotába helyezze el.”^[1]
Az írás szerint valószínű, hogy az Erzsébet-szobor nem ezt az utat járta, a vármegyeháza épületébe került. Később egyezség született Arad és Csanád vármegye között "bizonyos iratok kicseréléséről". Az iratok cseréje kapcsán a románok kiadták a szobrot is ami így Makóra került, a vármegyei levéltárba (1926). Az 50-es években került a múzeumba, ahol egy raktárban porosodott.
"Rehabilitációjára" 1991-ben került sor, amikor a múzeum kertjében avatták.^[1] Új helyén a kapcsolt műlap mutatja be.

---