Adalékok a szobor történethez:
Az aradi Erzsébet-mellszobornak érdekessége, hogy nem helyi megrendelésre készült, hanem a vármegye 3000 koronáért megvásárolta Zalától egy pesti képzőművészeti kiállításon. A vármegye kertjében (a mai Astoria Continental helyén) állították fel 1901. szeptember 17-én délelőtt.
Steiner József aradi építőmérnök tervei alapján Seidner Miklós, a kapriorai márványbánya tulajdonosa szinte ingyen készítette el az érdekes obeliszk jellegű megoldást – olvashatjuk az Aradi Közlöny aláírás nélkül megjelent rövid tudósításában. (1900. szeptember 18.)
A szoborhoz három sárga márványlépcső vezetett fel egy félkör alakú platóra. Ennek közepén sárga márványból készült az obeliszk. Két oldalát csiszolt márványpad egészítette ki, amelyeket egy-egy stilizált koronában végződő posztamens zárt le.
Forrás: http://archiv.nyugatijelen.com/2007/november/nov.%2014%20szerda/jelen.html

Jámborné Balog Tünde érzékletesen mutatta be ezt a rendkívül értékes alkotást: „ Zala képes volt a lehetetlenre is: össze tudta egyeztetni a reprezentatív, királynői megjelenést Erzsébet félénk, őzikeszerű bájával, a koronázási viselet pompáját Erzsébet tartózkodó szerénységével, a magyarok királynéjának szinte mesebeli fogalmát egy alapjában véve magányra született nő intellektuális, tépelődő alkatával. Eszményi alakot {559} állít elénk, és sikerült megjelenítenie Erzsébet ideális szépségén keresztül szellemét és gazdag érzelemvilágát is. Ebben természetesen az is közrejátszik, hogy a szobor a királyné tragikus halála után készült, és ez megadta a kellő távlatot személyének.
Erzsébetet a magyar koronázáskor viselt ruhában látjuk, amelyben Székely Bertalan és Karlovszky Bertalan is megfestette, de félalakban megmintázva. Egy derékban elvágott test általában groteszk hatású, olyan, mintha a talapzatból nőne ki, a művész azonban nagyszerű szobrászati megoldást talált ennek elkerülésére: a szobrot megtoldotta a bal vállról lecsüngő és lazán a derék köré csavart, csípő alá érő, néhol a talapzatra is ráboruló palásttal. A karokat teljesen eltakarja a szeszélyesen hullámzó drapéria, amelyből csak a kor divatja szerinti csupasz vállak és a kettős hajfonattal koszorúzott fej emelkedik ki, kétoldalt fátyollal keretezve. A fej, a váll és a csípő ellentétes irányba fordul, ettől olyan, mintha sétálgatna a cserjék között, és a formáknak ez a mozgása minden irányból érzékelhető.
Zala mesterien építette föl a királyné képmását a teljesen aszimmetrikusan elrendezett palásttal és fátyollal: minden oldalról más a sziluettje. Hátulról nézve sem válik semmitmondóvá: a dús drapériák közül kilátszó törékeny, meztelen váll és az arcából látható keskeny sáv még mindig hozzá tud adni valami elbűvölően lírai felhangot a szobor egészéhez.
Zala mesterségbeli tudása és müncheni iskolázottsága a mintázásban is érvényre jut: tökéletesen visszaadja a bőr, a haj, a selyem és a prém anyagszerűségét, és a közelről szemlélődő számára meglepetéseket is tartogat: a fátyol finom csipkemintáját, a ruhaderék domború hímzését vagy a palást hermelinjének a modern szobrokról ismerős, kéznyomokat is megőrző érzékeny felületét.
Zala a maga módján legalább annyira épít a drapériában rejlő festői hatásokra, fény-árnyék ellentétekre, mint a barokk elődök, mégis inkább Rodin festőisége jut eszünkbe Erzsébet szobráról, mert ebben a nagyon is mesterien megkomponált és kivitelezett szoborban jelen van a pillanatnyi látvány egyszerisége és a mozgás impressziója is. A szobor hamvas, egyenletesen patinás zöld bronzfelülete, a márványtalapzat fakó rózsaszíne és egyszerű, de antik szellemet idéző formája remek kiegészítői és aláfestői Zala művészi ivenciójának, a szobor hangulatos környezetével együtt.”
Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_6/012a_muveszetek1.htm