A hír már ismerős (minimális érdeklődőnek legalábbis), leírtam az úgy méreteiben, mint mondandójában egyedülálló bronzkapu műlapján, átadták az elkészült Lovardát, így a Csikós udvart is és az oda vezető Stöckl-lépcsőt. ^[1]
A lépcső két oldalán 1945-ig egy-egy mellszobor állt. Bonfiniét ismerjük, pótolták a reneszánsz év alkalmából és a közelben helyezték el. Marsigli szobráról a magam részéről nem hallottam. Most, a Hauszmann program részeként, a szobrot másolattal pótolták és eredeti helyén látható.
"Luigi Ferdinando Marsigli gróf (1658–1730) botanikus, hadvezér, diplomata, műgyűjtő és hidrokartográfus volt, aki nagy szerepet játszott Buda... visszavételében. A harcokat követően a romos várból kimenekített közel háromszáz kódexet, amelyek közül sajnos egy sem volt Mátyás király corvinája. A karlócai béke után ő állapította meg és jelölte ki az új határvonalakat, de jelentős szerepet játszott a Duna feltérképezésében és a folyó mentén található vadon termő növények katalógusának összeállításában is."^[1]
Marsigli alakját idéző mellszobrot 1936-ban állították. Története nem mindennapi. A köztudatban (akik emlékeztek rá) az volt, hogy az 1945-ös ostrom alkalmával elpusztult, eltűnt. Ambrus Lajos, aki egy tanulmányt írt Marsigliről, így mélységében megismerte munkásságát, tevékenységét (bár ismerte az előbb leírt "szoborsorsot"), felvetette: "megérdemelné a fővárosi emléket". Meglepetésére levelet kapott, amiből megtudta, ma is fellelhető. Mint kiderült (és ez egybecseng a szobor talapzata hátsó oldalán levő ismertetővel), Tasnádi Kubacska András régész "saját szakállára kiásta a romok alól, és bevitte a Magyar Nemzeti Múzeumba".^[2] Az írást fotó is illusztrálja, éppen csak nem írja, hol van jelenlegi helye.
Az Index írása szerint a múzeumból 1994-től a Természettudományi Múzeum Ásványtárába került.^[1] Azt viszont nem tudom, mondhatjuk-e, hogy a másik cikk fotói ott készültek volna.
A posztamens felirata szerint a Várkapitányság a Hauszmann program keretében a szobor másolatát állíttatta újra az rekonstruált Stöckl-lépcső mellett. (És mindent összevetve az eredeti is meg van...).
Megjegyzés: amikor felértem a várba, olyan napsütés fogadott, amit indulásomkor remélni sem mertem. A verőfény pedig éppen szemből érkezett. Hiába próbáltam vakuval deríteni a felvételeket, az eredmény nem túl meggyőző. Remélem, visszajutok, vagy valaki hoz még fotót.

---