Az már nagyon-nagyon rég volt, amikor felfedeztem Paulikovics Iván köztéri alkotásai között ezt az ivókutat. Pontosabban kettőt, mert hajszálnyi különbséggel két ivókút szerepel a listában – azonos évszám, azonos hely, éppen csak az anyagról nem ír a második sor.^[1] Ebből csak az egyiket találtam meg, amit igazol a Wehner katalógus esetleg tisztázottnak vehető listája, ahol Kati-kút címen, de két évvel korábbra datálva szerepel az alkotás.
Tudtam róla, de kemény kérdés, hogy lehet oda bejutni, hiszen okkal-joggal egy eléggé zárt világ!? Tapogatództam, de most jött el az ideje. Kísérőm fiatal ember, a Lauder munkatársa, az én KT-s "eszmélésem" idején még tanuló ugyanott. Helyismerete viszont megkérdőjelezhetetlen.
Sietni kellett, szoros volt az idő. De már fotózás közben is törtem a fejem, mi az a kettősség, pontosabban milyen jelentése lehet annak, amit láttam. A kút maga lehet, szokványos, magassága nem éri el a felnőtt méretet – hiszen gyermekek környezetébe készült – nem túl nagy medencéje is kicsit mélyebben van. A törzsén a kifolyócsövet befoglaló szögletes bronz lapon játékos felirat: "KatiKút". Alatta a cső körül finom díszítésként virágok.
De mindezek felett – ahogy én gondolom – egy egész más jellegű bronz alkotást helyezett el a művész. A szögletes panel egy gömb formán áll, utóbbin megfejtésre váró vonalak, formák. A négyzetes forma mintázata mintha macskaköveket idézne. Száraz és egyenetlen. Felette, mindkét szélen növény, fák lombja formálódik. Nem tudok elszakadni a gondolattól, a játékos kút mély mondanivalót hordoz. Bármi is történik, még a kövek között is ott az élet, a túlélés reménye.

---