Egykor (2013: cca. 9 év) elmentem a Kerepesi úti lakótelepre azzal a céllal, hogy körbefotózom az '50-es években ott felépült házak kapudíszítő domborműveit, ill. erkélydomborműveit. Nagy fába vágtam a fejszém, talán elbizakodottan.
Módszeresen haladtam – legalábbis igyekeztem, talán végére értem a fotózásnak. Igaz, sejtem, lenne még keresni való, de le kell zárni dolgokat, viszont egy sorozat kötelez!
Sok gond adódott a lakótelep feltérképezésével, számon tartani mi-hol van, mi van benn és mi van kinn. Nem is tudom, hányszor rugaszkodtam neki. Időközben tágult a látóköröm is, megtudtam, hogy a lakótelep, maga a struktúra, az építés módja, de a szép számú képzőművészeti alkotás is védett,^[1] egy jellegzetes kor megmaradt értékei.
A környék valós feldolgozása (eltekintve a korábbi kísérletektől) több év eltelte után éppen egy azonos témájú domborművel indult. Szapet/Péter vetette fel, hogy található itt Bolgár Judittól származó alkotás, én meg észbe kaptam, hogy hiszen én fotóztam is ilyet. Így született az első műlap és (részemről) illő módon ezzel is fejezem be.
Ezek a kis alkotások többnyire ismétlődnek a lakótelepen belül, megszámolva, ez a hatodik példány. Elbizonytalanodtam, mennyi a megengedett példányszám, amíg egy alkotás egyedinek (nem másolatnak) számít, reméljük, belefér.
Az őzek pedig még mindig idilli képet mutatnak. Közel 70 év elteltével is ugyanolyan békében és egyetértésben felügyelik otthonukat. Egy kis bokor és (jobbra) a kis virág között osztozkodnak a maréknyinál alig nagyobb fű felett.

---