Az 1981-től Hosszúhetényben élt Bocz Gyula siklósi márványból faragta Rosner Imre (1909-1990) és Rosner Imréné Hoch Lívia (1916-1987) síremlékszobrát 1987-ben.^[1] A forma Bocz egyik fontos, visszatérő témáját, az ölelkezést, az egymást kiegészítő formákat idézi. Ez a mű már nem került bele Bocz 1987-es kiállításkatalógusába, azóta pedig nem jelent meg katalógusa.

A szobor keletkezéstörténete:^[2] Rosner Imréné Hoch Lívia 1987-ben halt meg. Lánya, Laufer Katalin, Bocz feleségének jó barátja rendelte meg a síremléket, elment hozzá Hosszúheténybe, s elmesélte a szülei történetét: Rosner Imre és Hoch Lívia 1944-ben ismerkedtek meg a theresienstadti (Csehország) internáló táborban. Amikor a tábor felszabadult, együtt mentek haza Magyarországra és attól fogva igaz szeretetben éltek. Lányuk, Katalin 1947-ben született, Budapesten a VI. kerület Izabella utcában egy bérházban laktak. A szobor két szerető ember egymásba fonódását jelképezi.

---