Bocz Gyula Ölelkezés című szobra 1987 óta áll a Janus Pannonius Múzeum kertjében. Siklósi félmárványból készült, mintegy 80 cm magas, leltári száma: ltsz.: 87.100. A szobor Bocz munkásságának első – 1960–1967 közötti – korszakából származik. Az ölelkezés Bocz kedvelt témája, számos szobrán foglalkozott vele, például az 1968-ban siklósi vörös félmárványból faragott Ölelkezők, a sárga homokkőből alkotott Egybefonódók és a rózsa márványból készült Táncosok. Az Ölelkezők kompozíciója távolról rombusz formát idéző, két szemben ülő figura alteste, lába összefonódik alul, s fent a karok, fejek is összeérnek. A két törzs között rücskös felületű űr tátong. Az emlékmű jellegű, magas Egybefonódók két álló figurájának feje határozottan elkülönül, enyhén csavarodó testük azonban egybefonódik oly módon, hogy egyszerre vélhetjük egy ember testrészeinek vagy két alak egy-egy részének őket. A Táncosokat elnyújtott ívű letisztult formák jellemzik. A balett ihlette szobron egymásnak háttal állnak a táncosok, úgy, hogy alsó lábszáruk, fejük, karjuk egybeesik. A testek feszülő íve nyomán létrejött negatív forma rovátkolt, érdes, míg a többi felület csiszolt. Rosner Imre és felesége síremléke a budapesti Kozma utcai temetőben ugyancsak az ölelkezést, az egymást kiegészítő formákat idézi.

---