„A Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária Rendje Palesztinában, a Kármel hegyén született. Különös kincse, hogy gyökerei a keleti egyház remetéinek szemlélődő életére nyúlnak vissza. Az első kármeliták keresztes lovagok és zarándokok voltak, akik a keresztes hadjáratok során telepedtek le az istenkeresésnek ezen a kiváltságos helyén.”^[1]

A karmeliták jelmondatuknak Illés próféta szavait választották:
„Zelo zelatus sum pro Domino Deo exercituum.”
(„Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért!” – 1Kir 19,10)
„Címerükben a pajzsot egy fordított „V” három mesteralakra (pajzsrészre) osztja: a felső két mező fehér, a középső rész barna (a rendi ruha színei). A legrégibb rendi címer az 1430 körüli évekből maradt fenn, a nagykáptalan pecsétjén. 1573: került a fehér mezőbe 2 barna csillag. Ez, majd az alsó barna részbe került 3. fehér csillag a Szűzanyát jelképezi, mert a régi bizánci ikonokon fátylát három csillag díszíti: egy a fejénél, kettő a két vállán. Keresztes Szent János kérésére a barna pajzsmező csúcsára keresztet tettek, s később ötágú, drágakővel díszített leveles koronát, melyből lángok lobognak. A lángok között barna ruhás kar, Illés próféta karja nyúlik ki, kezében pallossal. A lángok azt a tüzet jelképezik, melyet Isten küldött Illés segítségére, hogy a pogány Baál hamis prófétáit legyőzze. A korona fölött 6-6 hatágú aranycsillag van a Napbaöltözött asszony jeleként (vö. Jel 12,1).”^[2]
A győri sarutlan karmeliták címerén a csillagok száma adja ki a tizenkettőt, amely a Napbaöltözött Asszony attribútuma. (fején tizenkét csillagból a korona….)^[3]
A lángoló pallos köré csavart szalagon olvasható a rend jelmondata.

---