Az első szombathelyi városházát a Berzsenyi téren 1879-ben avatták, azonban a II. világháború alatt 1945 tavaszán bombatámadás során romba dőlt. A város új közigazgatási központját azonban jópár évtizeddel később, a 70-es években kezdték el építeni és 1983. február 18-án adták át egy ünnepi tanácsülés során. ^[1][2]

Az épületet gazdagon díszítették műalkotásokkal, melyek a kapcsolt műlapokon elérhetőek.

"Az első emeleten, az impozánsan egyszerű vb-teremben Mészáros László pannója a város négy nagy történelmi korszakát idézi jelenetben, s az ezt őrző négy lovassal. A kép előterében a római harcos, a lovag, a kuruc katona és egy mai lovas tekint a maga korára."^[2] A képen alulról felfelé haladunk az időben. Alul Szombathely római kori elődje, Savaria a borostyánút egyik állomása, a mai Magyarország területén lévő legkorábbi colonia, azaz városi rangú római kori település kerül bemutatásra.^[3]

"A város a Perint és Gyöngyös patakok partján épült fel, ókori elődje Pannonia Prima római provincia fővárosa volt. Magyar városként 1578-ban nőtt meg regionális szerepe, amikor Vas vármegye székhelyévé vált, majd Mária Terézia 1777-ben püspöki székhellyé tette. A XIX. század második felében jelentős fejlődésen ment keresztül, a vasútépítéseknek köszönhetően a Nyugat-Dunántúl legfontosabb vasúti központjává vált, közlekedési jelentősége miatt népessége rohamos növekedésnek indult, illetve a város arculatát a mai napig meghatározó eklektikus és szecessziós épületek is ekkor épültek."^[4]

A kép felső részében több ma is meglévő épület látható, többek között - a teljesség igénye nélkül - a Claudius Hotel (évekkel ezelőtt bezárták), az akkor frissen felépült Városháza, a Zsinagóga, a Víztorony és fölöttük a ma is meglévő felszabadulási emlékmű. A székesegyházak és templomok egyenkénti beazonosítására azért nem vállalkoznék. A kép közepén a város címere látható, amit angyalok fognak közre.

---