Egy könyv, melyet szinte lehetetlen letenni. Egy könyv, mely telis-tele van szebbnél szebb alkotásokkal. A könyv, melynek címe: Muralia Hungarica - Mai magyar épületdíszítő művészet. Nemrég az 1978-ban kiadott 3000 példány közül az egyik engem választott büszke tulajdonosának. Élvezettel lapozom fel minden alkalommal, amikor leveszem a könyvespolcról. A könyv közepén lévő 96-os számú kép (lásd archív kép) arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak. Emailem címzettje a MATE (korábbi nevén Kertészeti Főiskola majd SZIE) Budai Campus Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdasága volt. Dr. Balázs Gábortól rövid időn belül pozitív visszajelzés érkezett a keresett seccoval kapcsolatban.

"A Kertészeti Főiskola soroksári telepén új épületcsoport született. Reprezentatív tanácstermének két szemközti falára secco készítésére írt ki pályázatot az Állami Lektorátus. A pályázatra meghívott félszáznyi festő oly széles skálát jelentett, hogy kitűnő alkalmat adott egy minden tekintetben jellemző és fontos pillanatfelvételt készíteni festészetünk mai állapotáról. És hozzá a murális művészetnek arról a területéről, amelyik legközelebb áll táblaképfestészetünkhöz, így annak rangos színvonala leginkább érvényesülhet.
...
A zsűri, amely a Lektorátuson és a művésztagokon kívül a Kertészeti Főiskola, a Tanács és a beruházó képviselőiből állott, hosszú és alapos mérlegelés után egységes álláspontot akakított ki, és tett javaslatot a döntésre. Nem stílusokat, felfogásokat, nem törekvéseket állított szembe egymással, hanem egyazon szándékon, elgondoláson belül annak minőségi fokát mérlegelte, a fal méretei, a helyiség nagysága, a terem funkciója szerint igyekezett a terveket vizsgálni. A következő fordulót, a nagyobb méretben kért további vázlatot a biztonságosabb döntés reményében javasolta, mert több pályamű megközelítően egy színvonalon áll, és egyik sincs még a legjobb fokon.

E meggondolások alapján javasolta a bírálóbizottság Patay László, Óvári László, Bér Rudolf és Szurcsik János festőművészeket újabb, zártkörű pályázaton való részvételre, valamint 7 művészt — Csík Istvánt, Somos Miklóst, Somogyi Jánost, Mizser Pált, Tamás Ervint, Kóka Ferencet és Záborszky Violát — díjazásra."^[1]

Az újabb fordulót követően végül Bér Rudolf festőművész kapta a megbízást a monumentális falfestmények elkészítésére. Természetesen fenti sorok forrását csak az első fotózást követően olvastam alaposan végig. Ekkor kaptam fel a fejemet, hogy kettő falfelületet említ a cikk. Továbbá szinte ezzel egy időben kaptam Szőnyeg-Szegvári Eszter művészettörténésztől is információkat illetve archív fotókat a seccoval kapcsolatosan.

Soroksár déli részén található az egyetem tangazdasága a Túri István út két oldalán. Az emeletes, lapostetős - nagyméretű előadótermet magában foglaló - épület beleolvad a környezetbe, az elmúlt évtizedek során szinte teljesen körbeölelte a tavasztól-őszig zöldellő kúszónövényzet, jópár helyen még a rosszul záródó régi nyílászárókon is utat talál magának befelé a természet ereje. A nehezen nyíló, szoruló földszinti ajtó még csak sejteti, de a beszélgetésünk során később el is hangzik, hogy sajnálatos módon az épület már régóta használaton kívül van, pedig lenne fantázia esetleges hasznosítására vonatkozóan.

Az emeleti előadóterembe belépve a szemben lévő falon egy hatalmas lila függönnyel van takarva, védve a secco. A színpompás falfestményen lányok és asszonyok csoportjai láthatóak, amint éppen pihennek, beszélgetnek illetve gyümölcsöt szednek. Jobb oldalt alul a festő, Bér Rudolf szignója látható.

Habár távozáskor a lépcsőn lefelé menet feltettem kísérőmnek a szokásos "örökzöld" kérdésemet (Van esetleg más alkotás is az épületben?), eszünkbe sem jutott, hogy mielőtt kiléptünk volna a teremből a hátunk mögött lévő fal esetében is benézzünk a függöny mögé. A cikk olvasása illetve Esztertől kapott régi fénykép során esett le a tantusz, hogy ide bizony vissza kell mennem mégegyszer. Igen-igen, lehetne mondani, hogy ott van Bér Rudolf KMML életrajzában is, hogy két secco.

Rövid időn belül sort kerítettünk egy újabb kora hajnali találkozásra, Dr. Balázs Gábor ekkor is szívélyesen fogadott, de legyen ez a következő műlap témája.

---