Ahogy az előző - és egyben kapcsolt - műlapon említettem, egy régi könyvben láttam a seccoról egy fényképet, ez keltette fel érdeklődésemet és kezdtem el felkutatni kilétét. Rövid történetét azért itt is pár szóval összefoglalnám.

"A Kertészeti Főiskola soroksári telepén új épületcsoport született. Reprezentatív tanácstermének két szemközti falára secco készítésére írt ki pályázatot az Állami Lektorátus. A pályázatra meghívott félszáznyi festő oly széles skálát jelentett, hogy kitűnő alkalmat adott egy minden tekintetben jellemző és fontos pillanatfelvételt készíteni festészetünk mai állapotáról. És hozzá a murális művészetnek arról a területéről, amelyik legközelebb áll táblaképfestészetünkhöz, így annak rangos színvonala leginkább érvényesülhet.
...
A zsűri, amely a Lektorátuson és a művésztagokon kívül a Kertészeti Főiskola, a Tanács és a beruházó képviselőiből állott, hosszú és alapos mérlegelés után egységes álláspontot akakított ki, és tett javaslatot a döntésre. Nem stílusokat, felfogásokat, nem törekvéseket állított szembe egymással, hanem egyazon szándékon, elgondoláson belül annak minőségi fokát mérlegelte, a fal méretei, a helyiség nagysága, a terem funkciója szerint igyekezett a terveket vizsgálni. A következő fordulót, a nagyobb méretben kért további vázlatot a biztonságosabb döntés reményében javasolta, mert több pályamű megközelítően egy színvonalon áll, és egyik sincs még a legjobb fokon.

E meggondolások alapján javasolta a bírálóbizottság Patay László, Óvári László, Bér Rudolf és Szurcsik János festőművészeket újabb, zártkörű pályázaton való részvételre, valamint 7 művészt — Csík Istvánt, Somos Miklóst, Somogyi Jánost, Mizser Pált, Tamás Ervint, Kóka Ferencet és Záborszky Violát — díjazásra."^[1]

Az újabb fordulót követően végül Bér Rudolf festőművész kapta a megbízást a monumentális falfestmények elkészítésére.

Soroksár déli részén található az egyetem tangazdasága a Túri István út két oldalán. Az emeletes, lapostetős - nagyméretű előadótermet magában foglaló - épület beleolvad a környezetbe, az elmúlt évtizedek során szinte teljesen körbeölelte a tavasztól-őszig zöldellő kúszónövényzet - jópár helyen még a rosszul záródó régi nyílászárókon is utat talál magának befelé a természet ereje. A nehezen nyíló, szoruló földszinti ajtó még csak sejteti, de a beszélgetésünk során később el is hangzik, hogy sajnálatos módon az épület már régóta használaton kívül van, pedig lenne fantázia esetleges hasznosítására vonatkozóan.

Egyrészről hasznos dolog, hogy függönnyel takarva, védve van az alkotás (ez látszik az archív képen is, hogy nem újkeletű a dolog, már 1978-ban is volt ott), másrészről sajnos a vesztét is okozhatja. A hátsó fal egyik részén a függöny mögé beszorult páralecsapódás során - az évek óta használaton kívül lévő épület fűtetlen - nagy részen pereg le a vakolat felső része, jelentős mértékben meg van sérülve a falfestmény. Mindkettő fal jobb alsó sarkában az alkotói szignó látható, ezen a falon viszont már évszám is található az alkotó neve után: Bér Rudolf 1970.

Egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem megtekinteni, megcsodálni, szó szerint megérinteni ezt a monumentális falfestményt. Biztos vagyok benne, hogy sok hozzám hasonló műkedvelő, műszerető szeretné ugyanúgy személyesen és közelről megtekinteni eme alkotást. Jó kérdés, hogy az idő vasfoga milyen gyorsan "dolgozik", esetleg valaki, valakik elgondolkodnak-e rajta, hogy nem szabadna hagyni, hogy elpusztuljon az egész alkotás. Most még nem késő cselekedni... (nagyjából sejtem és tudom a választ, hogy pénz-pénz-pénz, de az elmúlt öt évben, amióta "köztérképes" vagyok, nem egy pusztuló alkotásra sikerült felhívni különböző fórumokon a figyelmet és történtek "csodák". Csak remélni tudom...)

Ezúton fejezem ki ismét köszönetemet a jóízű beszélgetésért és idegenvezetésért Dr. Balázs Gábornak!

---