Nem itt kezdtem, bejártam egy közeli várost, aztán lendültem át Fűzfőre, leküzdve a távolsági busz-menetrendek és a valóság ellentmondásait. Igyekeztem úgy érkezni, hogy az magamnak kitűzött feladatot bele tudjam szorítani az időbe... és a lábamba...
Mint többünket megérintett, új "gerillaszobrász" működik, a mozgalom kiterjedt. Igaz, a jelek szerint P. Kovács Péter elsődleges célja a környezete, a helybéliek hangulatának jobbítása. Valamiért nem hiszem, hogy számít rá, hogy egy magamfajta szoborvadász begyűjti az ő kis alkotásait.
Nagy vonalakban minden stimmel: váratlan időpontban elhelyezi egy, inkább csak a helyiek által felismerhető helyen ("külsősök" pedig kérdeznek és segítőkész helybéliekre hagyatkoznak), az eseményt a Facebook-on közzéteszi – fotóval, lehetőleg szelfivel, mosollyal, invitálva. A jellegzetes sajátosság, alkotásait hulladék vasból készíti, ahogy írja: "...boldoggá tesz, hogy új értelmet adhatok az anyagnak".^[1]
Az eddig köztérre került alkotások közül – amennyire követni tudom – a "Kis bringa" az első, ami kikerült, március 26-án. A hír:
"Ma az óra átállítás miatt kicsit későn tudtam csak kihelyezni ezt a kis bringát. Menjetek sétálni ebben a jó időben. Annyit elárulok, hogy ezt a kis bringát a fűzfői pumpa pálya közelében találjátok."^[2]
A "pumpa pálya"nem a városközpontban van! A Sportpark a bicikliút végén egy profiknak kiképzett dimbes-dombos pályával zár. Egy óriás farönkön, jelenleg viszont jól eldugva, ágak, zöldek által körbenőve nagyon-nagyon keresni kell, éppen csak, hogy látszik. Kedves, barátságos kis bringa, nem is hinné az ember, hogy ilyen hangulatos tud lenni egy ilyen kis parányira tervezett, amúgy használati eszköz – az alkotó visszatérő témája. ^[2]
A szabadban töltött ideje első körben mindössze napokban volt mérhető, április 9-én már jogos csalódottság (idézem, mert nem tudnám jobban leírni):
"Csalódott vagyok. Nem mérges inkább csak csalódott.
Ma egy kedves ismeretlentől kaptam az üzenetet, hogy a bicikli nincs a helyén. Semmi nem tartja. Ezúton is köszönöm neki!
Neked pedig kedves jó erőben lévő ismeretlen, a következőt szeretném üzenni.
A mai világ éppen eléggé tele van rossz dolgokkal.
Amikor ezt a kis biciklit kicsempésztem a sétányra, pont az volt a célom, hogy valami jó, valami pici kedves dolog történjen. Hogy valami mosolyt csaljon az emberek arcára, hogy valaminek örüljenek egy kicsit. Sokan örültek is.
Próbáld ki, hogy mennyivel nehezebb, de boldogabb dolog valamit létre hozni a semmiből mint egyszerűen rombolni. Ne válaszd a könnyebb utat, mert ettől nem lesz neked jobb.
Nem értelek meg. Jössz a sáros cipőddel és egyszerűen lerugdosod onnan ezt a kis bicajt, ami most már nem az enyém, hanem ennek a városnak a lakóié. Számomra egyértelmű, hogy csak pusztítani akartál, mert még csak el sem loptad. Hiszen akkor legalább tudnám, hogy tetszett és haza akartad vinni, hogy csak a tiéd legyen.
Mindegy.
Nem vagyok egy feladós ember. Lementem. Letöröltem a sáros bakancsod nyomait a szobrocskáról és kétszer akkora csavarokkal fogattam vissza.
Szóval kicsit csalódott vagyok, de a pakliban ez is bent volt mikor kiraktam a sétányra. A pakliban te is benne voltál, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljössz....
Sajnálom. Nem vagyok mérges, csak inkább csalódott."^[3]
De ott van, letörölve, kijavítva és azóta tartja magát, várja a sporttársakat (akik nem biztos, hogy tudják, de az igen, sokan felkeresik).

---