Még mindig Fűzfő, március. P. Kovács Péter ajándékai közül a harmadik (sajnos, a halacska kimaradt): Szerelmespár.... A hír, a fotó mutatja, hideg, de csodás nap volt: az ég kék, a Balaton sima.. csak az nem látszik, hogy az összebújó emberpár a világtól mennyire messze szemléli a tavaszt.
Alkotója barátait szólítja:
"...Egy újabb kis szobor került ki a partra. Ha van kedvetek, sétáljatok egyet ebben a napsütésben. Kicsit még hűvös az idő, de jelezze ez a szerelmespár a tavaszt, mert már ezerrel kopogtat."^[1]

Az lehet, a hely egy fűzfőinek természetes, nekem segítség kellett. Szerencsére kaptam. Tehát, még a Kis bringán is túl (a sportparknál) kanyar balra, a Balaton felé. A pihenőt másra hagyjuk, kocogás hosszan a tűző napon,, a stéghez vezető palló oszlopán állnak összebújva.

Mikor ott voltam, ugyancsak szép idő volt. Minden adott, kék ég, sima Balaton, távolban vitorlások és az összesimuló piciny emberpár. De irigykedem, mert a nád időközben megnőtt, a balatoni idill, a vitorlások csak a stégen keresztül voltak láthatók. Magyarul a fotózáshoz kevésbé voltak alkalmasak a körülmények. Így a háttér többnyire a zöld nád, vagy a képbe belóg a picit kopott korlát...

De a két ember összefonódva ott áll, a fiú ajkát is látni vélem, ahogy csücsörít párja felé. Az oszlopon szomorú realitásként a lakat lóg.
A megszólítottak viszont örömmel vették az újabb ajándékot. Egy házaspár pl. frissen kisétált a szerelmesekhez, hogy "lemodellezzék" a beállítást. Aranyosak voltak, üzentek az ottaniaknak.

Gondolkoztam. Megerősödött a kezdeti érzés, ezek a kis szobrok valóban inkább a helybélieknek szólnak, barátságból. Most, hogy már belelendültünk a nyárba a kánikulába (a "szezonba"), pihi van. Vagy még érkezhet cáfolat?

---