Teréz 1533-ban lépett be az avilai „Megtestesülés” kármelita kolostorba.
Az Őt ért gyanúsítások és meg nem értések miatt sokat szenvedett.
„Gyóntatója parancsára kezdte leírni lelki élményeit. Visszaemlékezve ezt írta erről az időről: »Az, amit addig éltem, az én életem volt. Az pedig, ami ekkor kezdődött, Isten élete bennem.«”^[1]
Írásait a lelkiségi irodalom és a spanyol széppróza klasszikus alkotásaiként tartják számon.
„V. Pál 1614-ben boldoggá avatta. XV. Gergely 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Néri Fülöppel együtt avatta szentté. VI. Pál 1965 szeptemberében a spanyol írók védőszentjévé nyilvánította, 1970. szeptember 27-én Sienai Szent Katalinnal együtt egyháztanítóvá avatta.”^[1]
„Önéletrajza 29. fejezetében számol be a „szívsebzés” kegyelméről, amely a lelkében végbement változások szimbóluma.”^[2]
Keresztes Szent János tanúságtétele igazolta Teréz misztikájának igaz voltát.^[3]
Attribútumai is megjelennek a szobron, az írásra, műveire utalva a toll, és a sebzett szív.
Ünnepnapja halála-, lelki születésnapja, október 4-e volt, a naptárreform óta október 15-e.
Szent Teréz szobra a győri, 1725-ben felszentelt Kármelhegyi Boldogasszony-templom homlokzati fülkéjében áll.^[4]

---