Amikor az elmúlt évi Kulturális Örökség Napja alkalmából eljutottam a a Pest megyei Vármegyeháza épületébe, elég sok felfedezni való várt – annak ellenére, hogy "nagyobb" emlékeket, szobrokat már elődeim begyűjtöttek.

Többször leírtam már, hogy a vármegyeháza ma látható képét nagyban alakította az 1945 utáni felújítás, ami Imrényi Béla nevéhez kötődik. Az építész sajátosan fogta fel a műemléki jelleget, aminek megtartása célkitűzés volt és ugyancsak egyéni elv mentén intézte a ma itt található képzőművészeti alkotások gyűjtését – lényegében egész Budapest területéről. Véleménye szerint ti. így sokkal inkább szolgálták ezek a tárgyak a köz tájékoztatását, az ízlésformálást, mintha múzeumba zárták volna.

Számomra elég nagy élményt jelentett ennek a síremléknek a felfedezése, ami a nagyterem előterében látható. Első ránézésre Ferenczi Istvánnak tulajdonítottam, éppen csak – felirat hiányában – nem tudtam azonosítani, kinek az emlékére készült. Megkérdeztem vezetőnket, aki válaszolt is, de én nem tudtam elhinni (igazam is lett, finoman szólva téves infó volt).

Az 1950-ben megjelent tanulmány módszeresen sorolja a gyűjtemény darabjait és az egykori síremlékről szabatos leírást ad.
"Ferenczy István, az európai hírű magyar szobrászművészünk elveszettnek vélt hiteles alkotása. Károlyi István volt 1848-as főispán első feleségének emlékműve 1837- ből. Magyarmárvány. A saroklevél kiegészítésének (akroterkon) a Belvárosi templomban lévő Kulcsár emlékmű formáinak felhasználásával készültek. Az emlékmű hiányos állapotban a Fóti-kastély egy raktárhelyiségéből került elő." ^[1]
Az, hogy a síremlék eredetileg hol állt, kutatások nem tudták kideríteni. Ennyit lehet tudni, a kastély raktárában találták meg.
Hogy a hölgy a valóságban hol nyugszik, ugyancsak nem ismerem.

---