Most erősen zavarban vagyok.
A kiállítás megtekintése előtt kaptam egy prospektust, mivel – ahogy tájékoztattak – a kiállított alkotások mellett nincs tájékoztató tábla, vagy felirat, ti. a művész nem engedte.
Gyönyörű idő volt, fotóztam és többé-kevésbé egyeztettem a katalógussal. Kifelé jövet érdeklődtem, mert az egyik alkotást nem találtam a kertben. Kaptam választ, nem részletezem, technikai részlet.
Most viszont azt látom, hogy ez az alkotás nem szerepel a prospektusban.Nagyon-nagyon hasonlít viszont az elsőként bemutatott alkotásra. Mivel hasonlót látok a kiadványban, nagy merészen sorszámmal láttam el az alkotást, talán egy utángondolás, variáció. Biztos nem vagyok ebben, de nincs hol érdeklődni.
Ezt, a kertben nyáron látható kiállítást, ami többnyire az alkotó saját tulajdonában lévő műveit állították ki, már elbontották. Hiába, elmúlt a nyár, csak a fotók segítségével lehet a nyári fényeket, programot felidézni. Csodás napsütés volt, ami csodás árnyakat szült az áttört "mintázatú", halódó óriás leveleken keresztül.
Ez a mű is egy abból a sorozatból, aminek a művész elmélete szerint "addig kell eredeti helyén állnia, amíg természetes módon berozsdásodik" (ld. a kapcsolt lapot, ami Kecskeméten, első felállítása színhelyén mutatja az "eredeti" alkotást).
És természetesen ide is illik a prospektusban olvasható "ars poetica", amit a másik kapcsolt lapon már idéztem: "Eme plasztikám, mint fény által korhasztott s átlyukasztott falevél, az elmúlás meg a szerves anyagvilág átváltozásának ismeretes jele. Ezúttal egy szervetlen ősanyag, egy lassabban transzformálódó fém-elem megfogalmazásában. A fém az idő ítélete alatt rozsdavirágzásával minősül át szerves anyaggá. A mulandóság plazma-tűzzel kiégetett fém-rajzát kezdem el, amit majd folytat a kitartó, de lassan emésztő víz-elem, hogy végül visszaporlassza a föld-elembe. Eme diszkrét Táj-ékkel az őselemek ciklikus átlényegülését is megidézem, amiben alkotó közreműködésem csak egy bekezdés lehet."^[1]

---