Az esemény, ami október végén sürítette néhány napba a magyar kortárs képzőművészet sava-borsát, címe szerint az Art Market Budapest kiállítás. Ezen belül nagyszerű kezdeményezésként a szobrászat, ill. pontosabban a Millenáris Parkban létrehozott szoborpark nagy találat volt.
Régi ismerősként cserkésztem be a tűző napsütésben a tájba olvadni nem egészen tudó Pokorny-alkotást, hiszen találkoztam velük az elmúlt évben az alkotó kiállításán. Ami meglepett, hogy – bár két azonos című alkotását fotóztam a fenti helyszínen – ez a szobor mégis más, vagyis sorrendben a harmadik.
Pokorny "műfaja" a tájművészet (landart), ami akkor, ott, Avartánc címen szerepelt kiterjedt kollekciókval. Itt csak egyedül ez a mű állt igen előnyös helyen, vagyis itt is érvényesülhetett a művész újabbkori látásmódja, aminek alapja a vas, mint anyag, témája a természet körforgásának, örökös változásának bemutatása.
Az alkotás "névrokona" 2020-ban, a XVII. Kecskeméti Acélszobrászati és Képzőművészeti Szimpózium keretében készült, ez a témájában ismert, de megvalósításában újabb, 2023-ban – a kihelyezett tábla tanúsága szerint. Pokorny hitvallása szerint a műnek addig kell eredeti helyén állnia, amíg természetes módon berozsdásodik. Ez persze a megadott 3 (bruttó 4) nap alatt nem valósulhatott meg, de látható, egy év előélet már elég volt, hogy a kellő patina kialakuljon.
Az alkotás, egy átlyukasztott falevél a több közül, az elmúlást, a szerves anyagvilág átváltozását hivatott visszaadni. Továbbiak olvashatók a kapcsolt lapon, ahol a szobrász, akkor kiadott prospektusban olvasott szavait idézem.

---