Az elmúlt év végén kezdtem el a hegyeshalmi határátkelő főépületében korábban található négy monumentális, lebontásra ítélt samott dombormű bemutatását. A hír, ami akkor megtalált: bontják a a schengeni csatlakozással megpecsételt főépületet, ami egyben azt is jelenti, bontják az itt átadásra elhelyezett samott domborműveket. Ezekből kettőt Schrammel Imre (már elkészültek a műlapok), a másik kettőt Kecskeméti Sándor és Kovács Gyula keramikusok készítették.
Záporoztak a híradások, közben részint történtek az események, másrészt változtak a részletek, vagyis a kapcsolódó információk is.
Az alkotások létrejöttének részleteit, a felfedezést, ami gyors intézkedésre késztetett nem kevés érintettet, a kapcsolt lapokon olvashatjátok.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a bontásnál "hivatalból" jelen lévő Czenki Zsuzsanna, a Schrammel Gyűjtemény vezetője megkeresett és felajánlotta a bontás előtt készített fotóit, ami valóságos kincs. Lényegében csak egy domborműről volt fellelhető fotó. Így tudtam bemutatni a korábbi páros egyikét és most a belépő oldal domborművei vannak soron.
Az itt elhelyezett alkotások témáját a nyitás, a szabadság érzete, a szabad világ közelsége adta. Ahogy olvasható, "Ez... elkerülhette a művészeti lektorátus figyelmét, mivel, ha a szimbólumrendszer feltűnt volna, valószínűleg nem engedélyezik elhelyezésüket." Ehhez azért hozzáteszem, '82-ben már megtörténhetett, hogy kevésbé kritikusan bíráltak.
Ez a dombormű – az igazgató asszony szavait idézve – "egy falat ábrázolt tömött téglákkal". ^[1] De megint kotnyeleskednem kell, mert én úgy látom, a téglák helyzete elég ingatag, ki-kicsúsznak a zárt falból.
A domborművek elhelyezése hasonló volt a már ismert alkotásokéval, egy-egy zárófalon, egymáshoz képest ellentétesen, mégis egyfajta szimmetriában kaptak helyet.
A különleges értékek bontása és elszállítása szakszerűen, hozzáértő módon – éppen hogy időben történt. A Schrammel-domborművek Szombathelyre kerültek.^[1]
Ez az alkotás és párja (ld. későbbi, külön műlapon) a legutóbbi infó-k szerint a Magyar Építészeti Múzeum kezelésébe, egyelőre raktáraikba kerültek. ^[2]

---