A hegyeshalmi határátkelő főépületében korábban található négy monumentális, lebontásra ítélt samott dombormű bemutatását tavaly kezdtem el. A hír, ami megtalált: bontják a a schengeni csatlakozással megpecsételt főépületet, egyben a az itt átadásra elhelyezett samott domborműveket. Schrammer Imre két alkotásáról a műlapok már elkészültek, a másik kettőt Kecskeméti Sándor és Kovács Gyula keramikusok készítették.
Sok, pergő esemény zajlott novemberben, ezzel együtt részben változó információk értek el. Az alkotások létrejöttének részleteit a kapcsolt lapokon olvashatjátok.
Gyors intézkedésekre volt szükség, amikor az itt lévő, évek óta bezárt alkotásokat beazonosították, értéküket felmérték.
Nagy megtiszteltetés, a bontásnál "hivatalból" jelen lévő Czenki Zsuzsanna, a Schrammel Gyűjtemény vezetője megkeresett és felajánlotta azokat a fotóit, amiket a bontás előtt készített. Valóságos kincs! Előzőleg csak egy domborműről volt fellelhető fotó. Így tudtam bemutatni a korábbi páros egyikét, majd a belépő oldal domborművei közül az elsőt.
Az itt elhelyezett valamennyi alkotás témáját a nyitás, a szabadság érzete, a szabad világ közelsége adta. A forrás cikkben olvasható a feltevés, talán elkerülte a Lektorátus figyelmét az alkotások nyílt üzenete.
A Kecskeméti-Kovács páros által készített dombormű-páros egyike (ugyancsak kapcsoltam) "egy falat ábrázolt tömött téglákkal". ^[1] Ennek kapcsán kicsit kételkedtem, látni véltem a téglák ingatag helyzetét, vannak, amik ki-kicsúsznak a zárt falból.
Ez, a most bemutatott dombormű a témában továbblép. Czenki Zsuzsanna szavaival: "...leomló kövekkel, leomló fallal jelezte a szabadságot."^[1] Látom, a korábbi nagyobb téglák itt is megjelennek, de kisebb, lavinaszerűen potyogó kockákra váltanak.
A domborművek itt is egy-egy zárófalon, egymáshoz képest ellentétesen, mégis egyfajta szimmetriában kaptak helyet.
A szakszerű bontás és szállításnak köszönhetően a Schramert domborművek a szombathelyi gyűjteménybe, az életmű kezelőihez kerültek ^[1] – míg ez az alkotás-páros a legutóbbi infó-k szerint a Magyar Építészeti Múzeum kezelésébe, raktáraiba került. ^[2]

---