A közösségi média, konkrétan az alkotótól származó infó alapján tudtam meg, hogy a a Buddhista Főiskola több mellszoborra is megbízást adott. Ezek közül a Körösi Csoma Sándort ábrázoló alkotás már bemutatásra került. De itt is, Hetényi Ernő büsztje kapcsán érkezett a meghívó a szoborbemutatóra, ami egy nagyon értékes beszélgetést jelent a főiskola vezetői, tudós hozzáértők és az alkotó között. A "moderátor" itt is a főiskola rektora volt. A beszélgetést közvetítette a A Tan Kapuja YouTube csatornája azoknak, akik nem jutottak el az eseményre. Témák: a tudós élete, munkássága, ill. a róla készült mellszobor készítésének története.^[1]
A szobor készítése már 2021-ben indult, sőt eredetileg előbb, mint Kőrösi Csoma szobráé, egészen pontosan a COVID járvány első éve eltelte után. A film ennek a szobornak a formázásával indul, később látható már bronzba öntve is. A bemutatásnál a sorrend valamiért változott. Erről is nyilatkozik a Buda Környéki Televízió adásában Gábor Emese. ^[2]
A beszélgetésről készült több, mint egy órás videót most is adalékként szerepeltetem, mivel teljes egészét visszaadni nem tudom, másrészt egyéb forrásokkal átfedés van. Sajnos, amit én tudok hozni a szoborral kapcsolatos, így beszűkül a tudós életútja, munkássága, amivel kapcsolatban az infó-kat a szoborbemutató filmjéből lehet megtudni.
Így egy rövid összefoglalót idézek Gábor Emese nyilatkozatából, aki (mint tudjuk), maximálisan felkészül szobrai előkészületeként. "Hetényi Ernő egy csodálatos ember, akinek nem csak a Tan kapuja Buddhista egyetemhez fűződik a neve, hanem az egész magyarországi buddhizmushoz. Nem azt mondom, hogy ő alapította, hanem neki nagyon sokat köszönhet a buddhizmus Magyarországon és az oktatás és nagyon tisztelik is..." ^[2] Ennek köszönhető az is, hogy szobrot rendeltek a tiszteletére.
Hetényi Ernő (1912-1999) esetében az induláshoz rengeteg ismeret és fotó állt rendelkezésre, így a három dimenziós megjelenítéshez adott volt a lehetőség.
Ugyanakkor Gábor Emese, mint lélekszobrász mindent elolvasott, felkészült, hogy megidézze a tudós szellemiségét, személyiségét. „Amikor az ember valakiről egy portrét megpróbál megtölteni tartalommal, ahhoz nem elég a külseje, sőt én azt mondom, hogy a külső majdnem, hogy másodrangú. S akkor én mindent elolvastam, ülepítettem ezt az egészet, újra beszélgettünk, elkezdtem a szobrot, akkor megint jöttek, nagy hóban, aztán már virágoztak a fák, megint jöttek – nagyon szép dolog egy ilyen – közben a szobor vár,... és akkor egyszer csak beleköltözik a lélek. ...és azt mondták, hogy igen, ő az.” ^[3]

---