Valamikor elindultam, követtem egy mese fonalát. A kapcsolt lapok mutatják az utat, lassacskán haladtam. Sajnos, nem mondhatom, hogy eleinte a következetesség vezetett. Pl., amikor elsőként az épület homlokzatát fedeztem fel még 2017-ben. Így a jellegzetes szecessziós formavilág tükröződését a domborművek szépen megformált alakjain... férfiaktok, minimális leplek takarásában.
Persze, láttam már akkor is a míves kaput, de abban az időben csak egy adalék fotót bátorkodtam...
De nemrégiben sorra vettem, hiszen a kapu páratlan. Az épület egészét jellemző, a Löffler-testvérek (tervezők) munkásságát fémjelző pávákra épít – éppen csak állapota picit lepukkant. Ez pedig sajnos jellemzi az egész épület állapotát. Node előre, nézzük a szépet!
Belépve, azonnal szembetűnik a savmaratott üvegablak, ugyancsak páva-dísszel. Persze féloldalas, csonka, de mégis valamit sikeresen őriz a régmúlt időkből.
Mivel mese, a Mesélő házak épületbejárásához csatlakoztam, lendülettel vettük a három emeletet. A korlátot pedig újfent csak pávák díszítik, felfelé és egyenesen, kanyarban és még feljebb.
Hát igen, gyakran esek a lépcsőházi korlátok folyamatos fotózásának bűnébe. De ritkán fordul elő, hogy figurális díszítéssel találkozhatok. A Löffler-fivérekben azonban meg lehet bízni, a madármotívumok jellemzően kísérik alkotásaikat. Hasonlóan Vágó Józsefhez, aki szintén madár-függő. Itt a csinos pávák harangvirágok társaságában tűnnek fel.
Gondot jelentett még: ritkaság, de itt ismert a kapu készítője. Ugyanakkor más épület leírásában (Magyar Építőművészet), ahol szintén tudjuk, hogy a kaput ő készítette, dr. Migray József a "stáblistában"a lakatosmunkák készítőjeként szerepel. Így nem kizárt, hogy a míves korlát készítése is nevéhez köthető (és miért is bíztak volna meg más mestert?).
Kis mögöttes a pávákról, merthogy nem önmagukért sorjáznak mindenfelé a házban: "...India nemzeti madarát az ókorban az újjászületés, a halálon való győzelem szimbólumaként tisztelték, hiszen minden évben új tollakat hoz, és húsáról azt tartották, soha nem romlik meg. Tollán a szemhez hasonlatos díszt Isten szemeként tisztelték, így jelenléte egy városi házban az otthon őrzőjeként is értelmezhető..."

---