Kirándultam Pest egyik végéből, Buda másik végébe! Azért, mert újév napján ismerős posztolt képeket (aranyló napsütésben) a pesthidegkúti Klebelsberg kastélyról és láttam, hogy ott szobrok vannak.
Szép, napfényes képek voltak, de olyan neki nem jutott, mint nekem most: lila akácok dömpingje! Gyengém ez a virág és ennyit még nem láttam együtt!
A kastély történetébe most nem mélyedek el, mindkét forrás foglalkozik vele. Annyiban vagyok zavarban, hogy a weboldalon a teljes kastély rekonstrukciójáról van szó és nem tudom eldönteni, hogy ez mennyiben vonatkozik a szobrokra? Így megpróbálok az információmorzsák alapján eligazodni.
A látottak alapján elsőként az a félelmem volt, az ott található alkotásokat csak odatették, hogy emeljék a környék fényét. Láttam már ilyet, elszomorító, de attól még a szobor, szobor! Most kellemesen csalódtam, komoly rekonstrukciós munka folyt, műemléki szakértő felügyelete alatt. Láthatóan felhasználtak korabeli fotókat is, ezek alapján egyszerűbb újraalkotni.
Itt, a lépcső két oldalán egy-egy egészségtől duzzadó gyermek álldogál (pontosabban, mintha indulnának), vállukon palástként girlandot viselnek. Nemük nem azonos, így illő módon "palástjuk" is más virágból készült. Szívet melengetően szép kertre néznek, középen patak csordogál, körben a természet zöldell, mondhatnám, tobzódik. Igen, a tavasz nagyon jó időszak felfedezésekre, nem győztem fotózni.
Bejártam a patak két oldalát, így találtam meg azt az információs táblát, amiről az archív képet is fotóztam.
A kastély tulajdonjogát Klebelsberg neje jegyezte és látni vélem, hogy ő foglalkozott otthonuk, kertjük kialakításával (most meg egy szakember, a régiek felidézésével). Megjegyzem, ha jól értem, Klebelsberg kedvenc időtöltésének (rózsanemesítés) köszönhető a rózsakert, vagyis közös munka volt. Az otthon két lépésben épült fel, de elkészülte után, 1932-ben a politikus férj meghalt, Sarolta asszony lakta a házat. De csak 1949-ig, akkor államosították az épületet, ill. csak két szobát kapott az özvegy, újabb két év múlva pedig kitelepítették.
Ezt követően az épület funkcióija és használója sorban változott, állaga pedig romlott, megközelítette az enyészetet. De itt visszaértem oda, hogy a forrásokat kell, hogy ajánljam.
A szobrokról annyit lehet olvasni, hogy az elhagyatott kastélyban vandálkodók ledöntötték. Ez nyitva hagyja a lehetőségét, hogy megmaradtak, elképzelhető, hogy restaurálás utáni állapotot látunk.
Mint azóta a restaurálást végző Ondódy Tamástól megtudtam, a szobrok esetében restaurálásra volt szükség, vagyis elsősorban az alakok újracsiszolására, de a gyermekpár fejét éppen újra kellett mintázni és önteni, így került a helyére.
Az első forrás "fejlécében" ilyen volt-ilyen lett fotók váltják egymást, így a rekonstrukció előtti állapotról is lehet benyomásunk.
Az idilli, archív kép viszont Sarolta asszonyt mutatja, aki otthonosan a lépcsőn ül, két oldalán a girlandokba öltözött gyermekpár. Ilyen volt...

---