A község Ózdtól pár kilométerre, délre eső völgyben fekszik, 1914. április 4-én nyitották meg az első tárnát, innen indult a szénbányászat hetven éves története. 1990. január 22-én a farkaslyuki bányászkodás megszűnt, ekkor hozták felszínre az utolsó csille szenet. ^[1]
Az előző században a szénbányászatáról híres Farkaslyuk község, bányászati emlékhelyén találtunk rá a Bányász, (vagy esetleg Vájár) nagyméretű szobrára. A környéket bejáró kerékpártúránk alkalmával jutottunk el a helyszínre. Egykor nagyon komoly infrastruktúrával, kulturális élettel, fürdővel kultúrházzal orvosi ellátással, könyvtárral, iskolával, óvodával, kápolnával rendelkező bányász település, mára csak egy kis falu.

Csodával határos módon a szobor épen maradt. Eredetileg a fürdőház elött állt, a múlt század ötvenes évei végén faraghatták, mert az 1960-ban készült fotón már látható, a megjelölt forrásban. ^[2] 2014-ben a község és a hagyományőrző bányász egyesület, a helyi bánya alapítás 100. évfordulóján, emlékkönyvet adtak ki, és bányásznapon emlékparkot alapítottak, ekkor az alkotást a hegyoldalban helyezték el. A forrásként kapott könyvből csak az eredeti felállítás helyszínét tudtam kideríteni, a dátumra, avatásra utaló forrást nem találtam. Az alkotóról a bányamúzeumban olvastam, hasonló szobra áll Komlón, Kilárdon. ^[3]

A monumentális alkotás magas kocka alakú beton talapzaton áll, mészkőből faragták. A bányász, vagy vájár alakja erőt és magabiztosságat sugall. Csizmában áll, fején simlis sisakkal, oldalra néz, jobb kezében könyvet tart, baljával egy sziklának támaszkodik. Lábánál a bal oldalon hagyományos bányászlámpa látható. A talapzat sarka letört, de szobor jó állapotú, legalább négy méter magas lehet alkotói szignó hiába kerestem nem találtam rajta.

---