Egyezernéhányszor jártam már erre, műlap is bizonyítja, szemem nyitva, gépem "csőre töltve). De úgy tűnik, soha nem lehet az ember elég körültekintő. Vagyis én nem voltam.
Ezt a kaput, pontosabban annak képét és címét a Facebook-on találtam.^[1] A forrás információértéke kb. ennyiben ki is merül, de nyom, kiindulás. Arról nem beszélve, hogy egy hozzászóló tálcán kínálta a "mesét", ami pontosan leírja az épület történetét. Viszont biztos, hogy megtaláltam volna, hiszen ez a gyűjtemény egyik kedvenc olvasmányom, gyakori forrás Budapest házainál műlap készítése esetén.
Így, egy szép, de már napsütésben picit korlátozott őszi napon elindultam fotózni. Ott, a helyszínen már láttam, nem könnyű észrevenni, mert előtte a járda erősen be van építve, egy étteremhez tartozik, a kapu takarásban van.
A lényeg mégis az épület, a mesélő. Egykor, az oldalsó, Garibaldi utcai kapu felirata szerint 1901-ben (ez másik műlapon bukkan majd fel) a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. építtette budapesti székházának, valamint – akkori szokás szerint – bérháznak. Vagyis a Nádor utcai lépcsőház a székház termeibe vitt, az oldalsó építmények a bérházhoz tartoztak.
Az épület elkészültének hosszú előkészületi szakaszát magának a vasműnek előző évszázad utolsó negyedétől zajló előtörténete adja, amikor a székház szükségessége Budapesten testet ölthetett. Ez a "mese", ami a forrásban részletesen olvasható, természetesen átszőve az akkori aktuálpolitika, a történelem szálaival, ahogy Szuhai Barbara kikutatta.
A kapuról ezt írja: "Kovácsoltvas, kicsit szecessziós, kicsit mégse, ovális virágözön, szürkére festve, reménytelenül lerohadt állapotban. Pedig a hely frekventált, gyakorlatilag az ország szíve, az Országháztól lépésnyire. A kapu fölött mintha hímezve lenne, matyóra hajazó vakolatdísz várja hősiesen sorsa jobbra fordulását..." ^[2]
Ez 2015-ben íródott, a mostani képek alapján nekem egyértelmű, a kapu sorsának jobbra fordulása bekövetkezett. Az épületet, ha jól gondolom, azóta felújították.
És persze essen szó a kapu felső félkörívében áll derék (derékig megformált), kicsit zilált szakállú mesterről, aki az adott pillanatban talán épp megpihen, de izmait a kemény munka edzette, Keze ügyében jellegzetes szerszámaival hirdeti az egykori tulajdonos és építtető profilját, ő a kovács.

---